Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
§ Az államhatalom feladata és jogköre. szerint az állam „az emberek bizonyos tömegének törvények alatt való társulása“ ’) ; oly fogalommeghatározás ez, amelyről Haller K. L. azt jegyzi meg gúnyosan : „ezen sületlen mondás alapján minden iparosczéh és minden színtársulat is állam volna“.2) Kant szerint minden ember egyedüli természetjoga a következő jogi alapelv által körülirt szabadságban leledzik : „Cselekedjél külsőleg úgy, hogy a saját akaratod .használata bizonyos általános törvény keretében más ember szabadságával megférhessen.“ Csakis azért véli Kant az államot már a természetből kifolyólag szükségesnek, mert a törvényes korlátozás azon alapföltétel, amely mellett minden egyes szabadsága megállhat. A tiszta jogállam elméletét legkimerítőbben s minden melléktekintet nélkül Humboldt Vilmos fejtette ki.8) A korszellemtől ihletve, mint egykor Stolberg Fr. mondotta róla, Humboldt Rousseau eszméit az államjog terén a legvégső következtetésekig vezette le. Azon alapeszméből indúlva ki, hogy az államtudo- mánynak alapelveül az egyes ember szemlélődését kell választania, azon nézetre jut, hogy az ember józan esze nem kívánhat másmilyen állapotot, mint olyant, melyben nemcsak minden egyes bír az önmagából való, saját egyediségéhez mért kifej- lődhetés föltétien szabadságával, hanem amelyben a fizikai természet sem kap emberi kezek által más alakot, mint amilyet neki minden egyes önmaga és önkényesen ad az ő saját szükségletéhez, erejéhez és jogához mérten.4) Ezáltal elvitatja az államtól azon jogot s kötelezettséget, hogy a nép pozitív- jólétéről akár közvetlen akár közvetve buzdítás s több effélék által gondoskodjék. Az állam ily beavatkozása szerinte káros *) *) Metaphysik der Sitten. Rechtslehre II. rész. (das öffentliche Recht). 45. §. 2) Restauration der Staatswissenschaften. 2. kiad. (1820.) I. k. 466. 1. 3) Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der Wirksamkeit des Staates zu bestimmen. Breslau 1851. Jóllehet e munka már XVI. Lajos király kivégeztetése előtt kész volt, napvilágot mégis csak a szerző halála után láthatott. Berlinben 1793-ban megkísértették kinyomatni, e kísérlet azonban hajótörést szenvedett. Humboldt igy ír e dologról tanítványainak : „A censorok egyike teljesen megtagadta az „imprimatur“-!; a másik megadta ugyan, de nem minden aggodalom nélkül, hogy a jövőben őt ezért kérdőre vonhatják.“ 4) Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der Wirksamkeit des Staates zu bestimmen. Breslau, 1851. 15. 1.
