Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt. 277 erkölcstanoknak? Talán csak nem akarják világosabbá tenni a világ legvilágosabb könyvét ? Hát aztán miért tanítanak, miért prédikálnak, miért küldenek missionáriusokat ? O előttük az élőszébeli tanítás semmi ! Miért közlik tehát a hitigazságokat élőszóval ? Azt csak nem akarják a prédikátor urak, hogy a hivő az ő önkényes predikácziójukat és szentirás magyarázatukat tekintse hitszabálynak ? Ez megfosztaná a hívőt abbeli jogától, hogy ő maga értelmezze a szentirást ! Teljesen fölösleges munkát végeznek, midőn prédikálnak s hittani munkákat írnak, mert a szentiráshoz sem hozzá nem adhatnak, sem el nem vehetnek belőle ; azt pedig fölösleges újból elmondani, ami úgyis benne van a szent könyvekben s hozzá még egészen világosan ! A protestantizmus akkor járna el következetesen, ha megtanítaná híveit olvasni, kezükbe adná a szentirást s igy szólana hozzájuk : ime, fiaim ! itt van egyedüli hitszabályotok, a biblia ; olvassátok szorgalmasan s abból megtanuljátok, mit kell hinnetek és cselekednetek, ha üdvözülni akartok ! De nem igy tesz, hanem tanít, prédikál, ír. Tanít olyan dolgokat, amelyek a szentirásban csak homályosan jeleztetnek, hirdet oly igazságokat, melyeknek a szent könyvekben nyomuk sincs! Vájjon nem ellenmondás-e ez? Miért vesz át a katholikus egyház hagyományából egyes igazságokat, ha a hagyomány nem hitforrás ? Miért pótolja a szentirás homályos helyeinek értelmezésénél az isteni, százados hagyományt hitvány okoskodásokkal ? bizonytalan kombinácziókkal ? Ezzel megerősíti azon előbbi állításunkat, hogy, ha nem volna hagyomány, csinálnunk kellene ! Az egyszerű protestáns nép szemében ugyanis nem a szentirás a hitszabály, hanem papjának szava ; a pap pedig tanítását részben a hagyomány által szent-' írássá tett bibliából, részben pedig a hagyományból kénytelen meríteni. Ha vissza nem állították volna legalább ily törpe alakban a tekintélyt s a tekintélylyel a hagyományt, ha főelvükhöz következetesen a bibliát adnák híveik kezébe : akkor már régen nem volna protestantizmus. A közönséges, mindennapi ember, kinek szüksége van a vallásra, rég átment volna oly felekezetbe, vagy visszatért volna a kath. egyház kebelébe, ahol megmagyarázzák a bibliát ; a fölvilágosúlt tömeg pedig
