Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
....................... —-----------------------------------------Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt. 269 vetett. Semminemű bizonyíték nem hozható fel arra, hogy Isten közetlenül tudomására hozta volna az emberiségnek a szentirás ihletettségét. A protestánsok azon állítása, hogy a Szentlélek minden hívőnek tudtára adja bensőleg a szent könyvek inspiratióját,1) merő állítás, hiú képzelődés! De nem is szükséges, hogy Isten közetlenül adja tudtunkra az ihle- tettséget; elég a közvetett, isteni követ utján való tanúbizonyság is. Ilyen követ lehet vagy maga az ihletett személy vagy más valaki, akinek Isten közetlenül kinyilatkoztatta az inspiratiót. Ezt az utóbbi esetet mellőzhetjük, mert a szent könyvek ihletettségének bizonyításánál ezt még eddig senki sem védelmezte. Lássuk tehát vájjon az uj-szövetség ihletett irói, kik Isten követei voltak, mily utón hagyták reánk a szentirás ihletettségét illető tanúbizonyságukat : írott műveikben, vagy élőszóbeli tanításukban ? Az összes uj-szövetségi könyvekben egy, vagy legfeljebb két hely van, amely említést teszen az inspiratióról. Az egyik sz. Péter apostolnál: „A mi Urunk hosszú várakozását üdvösségnek tartsátok, mint nektek a mi szeretett atyánkfia, Pál is megírta a neki adott bölcseség szerint ; amint minden leveleiben is szól ezekről, melyekben némelyeket nehéz megérteni, miket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítanak, mint egyéb írásokat is a magok veszedelmére.“2) E helyből azonban legfeljebb sz. Pál leveleinek ihletettsége következik, de nem az egész uj-szövetségi szentirásé. Midőn ugyanis sz. Péter apostol azt mondja, hogy a tudatlanok és állhatatlanok elferdítették a sz. Pál apostol leveleiben 3) foglalt igazságokat, valamint egyéb írásokat is, az „egyéb“ szó által nagyon valószínűleg sz. Pál többi leveleire czéloz, de nem az egész szent- irásra. Megengedjük, hogy az idézett szavak a nemzetek nagy apostolának mindazon leveleit inspiráltaknak mondják, melyek már akkor, t. i. sz. Péter második levelének iratási idejében meg voltak írva ; de sz. Péter szavaiból korántsem vonhatunk következtetést az összes uj-szövetségi szentiratok ihletettségére. fi fii. lev. 3, fej és 16. versekben.) Calvin. Instit. c. 4 3) Lev. 3. fej. 15. és 16. versekben. 8) Különösen a tesszalonikai és korinthusi hívekhez irt levelekben fogalt igazságokra utal. I
