Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
264 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. De még akkor is ellenmondanak maguknak a protestánsok, ha megengedjük, hogy az apostoli hivatal természetéből vonjanak következtetést az uj-szövetségi szent könyvek ihle- tettségére. Tegyük fel, hogy az apostolok iratai épen azért, mert apostoloktól származnak, ihletettek. De hát mit csinálnak akkor sz. Márk és sz. Lukács evangéliumával ? Ezeket okvetetlenül el kell, vetniök, mert szerzőik nem apostolok s Így ihletettségük mellett semmi sem bizonyít! E bizonyítás tehát kizárná az ihletett könyvek sorából a második és harmadik evangéliumot, amit bizonyára a protestánsok sem akarnak. ß) Belátták magok a protestánsok is, hogy az apostoli hivatalból semmiképen sem lehet döntő bizonyítékot levonni a szentírás ihletettsége mellett s hogy még akkor sem boldogulnának, ha ez sikerülne is nekik, mert akkor két evangéliumot, sz. Márkét és sz. Lukácsét el kellene vetniök. Más útra tértek tehát s a szent könyvek belső tulajdonságaiból igyekeztek kimagyarázni az ihletettséget. Hivatkoznak a szent- írásban elbeszélt csodákra és leirt jövendölésekre ; felhozzák a szentirás anyagának szentségét, fönségességét, megragadó egyszerűségét s azon nagyszerű összhangzatot, mely a különféle könyvek tanítását oly magasztos egységgé teszi ; utalnak a szent könyvek csodálatos hatására s azon nagyszerű eredményre, melyet a szentirás figyelmes olvasása elér s ezekből levonják a következtetést : a szentirás tehát nem lehet emberi mű; Isten ihlette azon férfiakat, kik e csodálatos munkát írták, vagyis a szentirás ihletett. E bizonyítéknak lehet némi hatása azokra, kik már más úton meggyőződtek a szentirás ihletettségéről, de semmi esetre sem elegendő arra, hogy ezt bebizonyítsák. A szentirásban foglalt csodák nem azért műveltettek, a jövendölések nem azért mondattak, hogy az inspirátióról szóló tant bizonyítsák. Csak azok érvelhetnek a szentirásban foglalt csodákból és jövendölésekből a szent könyvek ihletettsége mellett, akik a csoda és jövendölés elbeszélését összezavarják magával a csodával és jövendöléssel. E csodák és jövendölések mindenesetre elsőrangú bizanyítékok Jézus Krisztus istensége s következőleg tanainak igazsága mellett, de semmiképen sem bizonyítják azon könyvek ihletettségét, amelyekben le vannak írva.
