Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
246 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. oldalról ! Az a jeles tulajdonság, melyet sz. Pál minden írásnak (omnis scriptura) tulajdonít, általános vélemény szerint minden egyes könyvre szól (omnis singulus). Ha tehát minden egyes szent könyv elégséges, akkor tetszésem szerint választhatok egyet — amelyben pl. legkevesebb hinni és követni való igazság van — sa többire nyugodtan rámondhatom, hogy teljesen fölöslegesek. De tegyük fel, hogy itt nem az egyes szent könyvekről, hanem a szent könyvek összességéről van szó. Talán akkor kedvezőbb következtetést vonhatnak ellenfeleink? Korántsem ! Mert ezen esetben egyik-másik szentirási könyvet, pl. sz. János evangéliumát, — amelyről ép az imént láttuk, mennyire szükséges — ki kellene zárnunk a kánonból, mint olyat, melyet az „omnis“ alatt nem érthetett a nemzetek nagy apostola azon egyszeri! oknál fogva, mert a Timoteushoz írt II. levél iratási idejében nem létezett. Különben szent Pál apostol nem is azt mondja, hogy a szentirás elégséges, hanem hogy hasznos ; e két fogalmat összezavarva a szentirás több helyéből igen különös következtetéseket vonhatnánk le. így pl. a Timoteushoz irt 2. levél, 4. fejezetének 11. verséből: „Márkot vedd melléd és hozd el magaddal, mert hasznát veszem a szolgálatban,“ azt kellene kiolvasnunk, hogy Timo- teus, Titus, Onezimus s a többiek mind feleslegesek, mert Márk magában is elégséges. Az apostol tehát teljességgel nem mondja, hogy elég a szentirás és fölösleges a hagyomány, hanem azt állítja, hogy a szentirás fölötte hasznos úgy tanításra, mint feddésre, stb. ; ezt mi katholikusok is tanítjuk anélkül, hogy elvetnők a hagyomány szükségességét. Előállanak továbbá szent Lukácscsal: „Tetszett nekem is, ki elejétől mindennek szorgalmasan végére jártam, neked rendszerint írnom, jó Teofil l“1) íme, mondják, sz. Lukács maga állítja, hogy „rendszerint“ leirt mindent, vagyis, hogy a szentirás önmagában is elégséges és semmi szükség sincs a hagyományra. No, hogy e szavak nem azt mondják, hogy sz. Lukács mindent leirt Teofil számára, az kétségtelen. Ha ugyanis összevetjük sz. Lukács evangéliumát a másik hárommal, rögtön meggyőződünk, hogy a szt. szerző bizony nem irt le min- 4 4 1. 3.
