Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
hhhhrmhmhmhhimiihmhhi Pozitív bizonyítékok a hagyomány létezése mellett. 233 Szent János, a szeretet apostola pedig igy tanít: „Amit kezdettől hallottatok, maradjon az bennetek ; ha bennetek marad, amit kezdettől hallottatok, ti is a Fiúban és az Atyában maradtok.“1) Itt is csak élőszóval hirdetett tanról van szó, Írottról említés sincs ! Lehetséges volna tehát, hogy a keresztény egyház e két oszlopa, Isten különös kegyelmeivel kitüntetett egyházfejedelmek nem tudták volna, hogy mi az, amit a híveknek hit dolgában zsinórmértékül kell tekinteniök ? Lehetséges-e, hogy Isten akarata ellenére nem a szentirást, hanem az élőszóbeli tanítást, a hagyományt tették hitszabálylyá ? Ha az Ur akarata az volt volna, hogy az irás legyen a hívek hitének és cselekedeteinek rugója és szabályozója, az apostolok bizonyára ezt tanították volna. Ilynemű tanításnak azonban semmi nyoma ! Sőt maga a szentirás tizenkétszer alkalmazza a hagyomány szót az élőszóval előadott tan jelölésére ;2) erre hivatkozik, ezt sürgeti, ennek megtartását parancsolja, ami teljesen érthetetlen volna, ha a szentirás volna a hitszabály. A hagyomány létezése mellett bizonyítanak IL) a szentatyák. Antiochia nagy püspöke, sz. Iguácz (f 107.) a híveket „különösen arra intette, hogy az eretnekek kárhozatos tanaitól őrizkedjenek, amelyek bár csak akkor kezdtek előtünedezni, mégis már szélesebb körben burjánoztak. S buzdította őket, hogy álhatatosan ragaszkodjanak az apostolok hagyományaihoz: amely hagyományokat leírni és saját tanúságával megerősíteni szükségesnek tartotta az utódok biztosabb megismerésére.“3) — Az első század e nagy püspöke bizonyára kinyilatkoztatott igazságokról szól e helyen, „amelyekhez szorosan kell ragaszkodniok“ a híveknek, hogy az eretnekek kárhozatos tanától megóvják magokat; kétségtelen az is, hogy e tanok nem voltak benn a szentirásban, mert akkor a sz. püspök nem tartotta volna szükségesnek, hogy e tanok az utódok javára leírassanak; nem privát, hanem egyetemes és nyilvános tanról van szó, mert e tanban a szent martyr „egyházakat“ erősített Ű L lev. 2. 24. 2) Dr. Bita D.: Az isteni hagyomány stb. Religio 1889. 16. sz. s) Eusebius: H. E. 1. III. c. 36.; Migne : Patr. gr. 1. 20. p. 287.
