Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

A dogmatikus hagyomány szükségessége.

217

Isten fia és hogy hívén, életetek legyen az ő nevében.“1) Világos tehát, hogy csakis kis töredékét irta le annak, amit Jézus tett és tanított s hogy speczialis czélja volt Krisztus istenségének bebizonyítása.

A levelekből sem látszik, hogy az apostolok Krisztus egész tanát leakarták írni, sőt Íratásuk okaiból, czéljából s egyes világos szavakból épen az ellenkezőt kell következtetnünk. Kétségtelen ugyanis, hogy e levelek rendeltetése nem az volt, hogy a keresztény hitigazságokban teljesen járatlanokat oktassák, mint ez kitűnik sok helyből. Szent Péter pl. ezeket Írja : „Szerelmeseim ! ime e második levelemet Írom nektek, melyben intés által felserkentem a ti őszinte lelke- teket : hogy megemlékezzetek azokról, miket a szent próféták igéiből előre megmondottam és a ti apostolaitoknak, az Urnák és Üdvözítőnek parancsairól.“2) „Bizonyos vagyok pedig — írja sz. Pál — atyámfiai, én magam is felőletek, hogy ti is teljesek vagytok szeretettel, telvék minden tudománynyal, úgy hogy egymást inthessétek.“3) És sz. János: „Nem is úgy írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem mint akik tudják azt.“4) És épen azért, mert a hit dolgaiban már jártasokhoz Írtak, nem arra törekedtek az apostolok, hogy az egyes hitczikkelyekről értekezzenek; fő figyelmök tárgyát s leveleik anyagát inkább az erkölcsök s az egyházi fegyelem képezték. Hogy kitűnjék állításunk igazsága, tekintsünk végig sz. Pál apostol levelein. 0 ugyanis szt. Özséb tanúsága szerint : „úgy kifejezéseinek szépsége, mint mondásainak súlya által kitűnt“5) s épen e körülménynél fogva ő tőle várhatnék leginkább, hogy az üdvösségre vonatkozó tanokat kellő terjedelemben és szabatossággal megírja.

Ha a nemzetek nagy apostolának leveleiben egyetemes és kizárólagos hitszabályt keresünk, keserűen csalódunk ; e levelek ugyanis azon czélból írottaknak bizonyulnak, hogy a keresztények, kik' az élőszóval hirdetett igazságokat befogad>) 20. 31.

2) II. lev. 3. 1—2.;

3) A Rom. lev. 15. 14.

4) I. lev. 2. 21.

s) H. E. 1. III. c. 25. Migne 263. old.