Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A legtágabb értelemben vett hagyomány három osztályra oszlik: Írott, szóbeli és gyakorlati hagyományra. így ( tehát a szentirás sem egyéb, mint a hagyomány egyik faja : írott hagyomány. Szűkebb értelemben vett hagyomány alatt értjük mindazon tant és intézményt, mely elődeinktől Írás nélkül, élő szóval, mintegy szájról-szájra adva jutott el hozzánk. Ezekről a hagyományokról Írja Tertullián : „Ezen fegyelmi ügyekre vonatkozólag nem találsz törvényt a szentiratokban ; a hagyomány áll elő mint szülő anyjuk, a szokás, mint megerősítő- jük s a hit, mint megtartójuk.“1) Nagyon természetes, hogye meghatározás nem zárja ki a hagyomány későbbi leiratását. „Nem írott tannak — mondja Bellarmin — nem azt mondjuk, amely soha le nem Íratott, hanem azt, melyet nem az illető tannak szerzője irt le. Ilyen p. o. a kisdedek megkeresztelésére vonatkozó tan. Hogy a kisdedek is megkeresztelendők, ezt nem Írott apostoli hagyománynak mondjuk, mivel nincs megírva semmiféle apostoli könyvben, jóllehet majdnem minden régi egyházatya könyvében meg van Írva.“ Ez a meghatározás azonban még nem tesz különbséget szent és profán, igaz és hamis, jámbor és gonosz hagyomány között. Szükséges tehát, hogy még közelebbről meghatározzuk ama fogalmat, melyet mi, katholikusok, a hagyomány szó alatt értünk : A legszorosabb és katholikus értelemben vett hagyomány nem egyéb, mint azon tanok és intézmények összessége, melyek a vallásra, vagyis a hitre, erkölcsökre és vallási fegyelemre vonatkoznak, s amelyek nem Írásban, hanem élő szóval, mintegy szájról-szájra adva jutottak hozzánk. Természetes dolog, hogy ezen hagyomány tárgya csakis szent, igaz, épületes lehet. A katholikus értelemben vett hagyományt, többféleképen szokták felosztani. Szerzőjét tekintve van isteni, apostoli és egyházi hagyomány. Isteninek azt nevezzük, melynek szerzője maga Isten ; ennek tárgyát képezik tehát az Istentől kinyilatkoztatott igazságok s az általa létesített intézmények, melyek hitőseinktől élő szóval, szájról-szájra adva jutottak 206 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. ') De corona c. 4.
