Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
........................... Bevezetés. 203 tás, hagyomány s az új-szövetségi szent könyvek képezik. Ezen két forrásból meríti az egyház tanítóhivatala azon igazságokat, melyeket, hogy higyjünk, elénk ad. Hitszabályunk tehát a szentirás és az élő szóbeli hagyomány, magyarázva és előadva az egyház csalatkozhatatlan tanítóhivatala által. Három elem van tehát a mi hitszabályunkban : az egyházi hivatal csalatkozhatatlan tekintélye, a szentirás és a hagyomány. E három elem oly szoros összefüggésben van egymással, hogy az egyiknek elvetése szükségképen maga után vonja a másik kettőnek elvetését is. Aki tagadja a tanítóhivatal tekintélyét, annak el kell vetnie a hagyományt és szentirást is ; aki tagadja a hagyományt, az nem fogadhatja el sem a tanítóhivatalt, sem a szentirást. Egyik nem állhat meg a másik kettő nélkül s ha mégis megtörténik, hogy valamely felekezet elfogadja az egyiket, de elveti a másik kettőt, oly ellenmondásokba keveri önmagát, melyekből ki nem bontakozhatik a józan ész és következetes logika törvényeinek megcsúfolása nélkül. így jártak a XVI. század újítói. Luther megtámadta a római pápa primátusát, elvetette a zsinatok tanítását, szóval tagadta az egyház tanítóhivatalának csalatkozhatatlan, isteni tekintélyét. De szavait meghazudtolta az egyház tizenöt százádos hagyománya ! Mit volt tehát mit tennie, mint elvetni a hagyományt is és felállítani a „sola biblica“ elvét, vagyis kimondani, hogy hitünk kizárólagos forrása és zsinórmértéke a szentirás. Sőt még itt sem állapodhatott meg ! A szentirást ugyanis értelmezni, magyarázni is kell ! De hát ki tegye ezt, ha nincs tanító- hivatal ? Luther e kérdésre is megfelelt : „Ki-ki saját magának tanítója“, mondá s ezzel felállította a „szabad kutatás“ elvét. Luther szerint tehát a hitszabály nem más, mint az emberi ész által magyarázott szentirás. Nincs szükség sem csalatkozhatatlan tekintélyre sem hagyományra ! Azt pótolja a józan ész, ez pedig teljesen fölösleges, mert a szentirásban minden megvan, amit az üdvösség elnyerésére hinnünk kell ! Ezek azon elvek, amelyek lángba borították a XVI. szá- zádot s megingatták a sz. Péter szikláján emelkedő kath. egyházat. A „sola biblica“ és „szabad kutatás“ elve sok ember elméjét elvakította s mivel szerfölött hizelgett az emberi büsz-
