Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

B E V E Z E T É S.

risztus Urunk menybemenetele előtt még egyszer maga köré gyűjté apostolait s tudtokra adá magasztos kül- detésöket mondván : „Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtményeknek“1), vagy szent Máté szerint: „Elmenvén, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szent- léleknek nevében ; tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek; és ime én veletek vagyok mindennap a világ- végeztéig.“* 2 *) E szavakkal az Üdvözítő megállapítá egyháza hitszabályát, melynek alkotórészei a csalatkozhatatlan tekintéy s az élő szóbeli tanítás. „Elmenvén, tanítsatok!“ mondá s ezzel a kinyilatkoztatott igazságok élő szóval való hirdetését tette az apostolok kötelességévé. „Én veletek vagyok mindennap a világ végeztéig“, mondá tovább s e szavakkal csalatkozhatatlan tekintélylyel ruházta fel az ige hirdetőit. „Aki titeket hallgat, engem hallgatt ; és aki titeket megvet engem vet meg ; aki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött“.8) E világos szavak kétségtelenné teszik, hogy Krisztus Urunk az apostolok élő szóbeli tanítását tette zsinórmértékké a hit dolgaiban.

Az apostolok híven teljesítették Mesterök utolsó parancsát. Szétmentek az egész világra és mindenütt elhintették az Úr igéinek áldásos magvait. A keresztény hit terjesztésének lélekemelő, magasztos munkájában csak egyetlen eszközük volt :

*) sz. Márk ev. 16. 15.

2) 28. 19.

s) sz. Lukács ev. 10. 16. ’■