Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

1.

rdély regényes bérczei közt sok váromladékot, megbámult csonka tornyokat, itt-ott még fennálló régi kastélyokat lát a figyelmes, vándor, amelyeknek komor falaira a honfiúi erény magasztos tényei vannak feljegyezve, vagy a gőg és önérdek véres nyomai tapadnak. Minden rom, minden vakolat, amelyet az idők foga lerágott a sziklakemény falakról, ijesztő némaságával érthetően beszél. Az öreg székely minden emlékről tud egy-egy szép mesét, s ha a serdülő nemzedék tudni akarja a romok titkát s unszolja az öreget, mozdít egyet bajuszán s nincs vége-hossza a hősi, szerelmi és rabló kalandoknak.

Ily öregtől halottam én a következő mesét, amelyet eredeti egyszerűségében mondok el, s ha egy kis szórakozást és tanulságot nyújthatok olvasóimnak, legyen az öreg székelyé az érdem.

Háromszéken, nevezetesen Rigóváron a múlt században a Rigó-család vitte a főszerepet ; az első Rigó — miként Rigó Mátyásnak és az ő kutyabőrének bizonyságából kitűnik — német származású ember volt, ki a tizenhatodik században jött Szikuliába, nem kisebb czélból, mint halomra dönteni a pápista sötétséget s romjain meggyújtani Luther világosságát.

így szokta ezt előadni Rigó Mátyás s hozzátette, hogy ámbátor az ő idejében minden nemű reakczió : oláh, nazarénus, pápista és zsidó találódott Rigóváron, mindazonáltal régebben nem úgy volt. Régen tudniillik csupán újhitü magyarok lak12*