Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Munkálatok. ÉBRESZTŐ. I\j ezredéven át szilaj csatákban Dicső neved ragyogva hordozod, Zúgó veszély között, vihar zajában Megőrízéd e drága, szép hazát : — Oh merre tűnt, hova veszett hatalmad Ország-világ csodája szittya nép? Hová veszett az a vitéz, ifjú had, Mely győzelemben tündökölt elébb?! Nem annak irtó karja sújta ellent Dúló csaták, vitézi harcz között ; — Minden rögöt édes honán, ha kellett, Nem annak áldott vére öntözött? — Dicső idő ! — nevét aranynyal írod ; — Helyébe oh, csak törpe árnya lép 1 Oh, merre tűnt, hová veszett babérod, Ország-világ csodája szittya nép ? ! Oh Marja hadverő magyarja, nemzet, Mely romboló Ínségnek átka nyom ? — Ki ezredéven át magasra szegzett Szemmel repültél ifjú szárnyakon ! Mivé levél ? 1 Szíved kialvó lángja Búcsúsugárt sötét romokra vet, Örvénybe von bűnöd dühöngő árja, Foszlányra tépted ősi jellemed ! — Szegény magyar hon, szűz Anyánk kegyeltje, Hited tűnő árny, nem lehet csupán ; Mely múltadon neved dicsővé tette, Most is megóv e kornak alkonyán ! S melyet kilencz század viszályos harcza Nemes szivedből ki nem irthatott, Égnek haragja közt most mégis arra Üvöltve támad annyi magzatod ! Megállj magyar, rontó heveddel hagyj fel, Apáid árnya tiltva int feléd ; Megülni tán csak nem kívánod ezzel Létednek ezredéves ünnepét ? Megállj magyar, vitéz apáknak sarja, Mért engeded dicső örökséged ? Ne hagyd ! hisz’ az, ha Isten úgy akarja, Új ezredév fényébe visz téged !
