Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

104 ■■■■ " T*™.................T­.....................................................' ' • ' ' ■ Az államhatalom feladata és jogköre. testhez, amely a legkülönbözőbb tagokat szép, egységes egészszé köti össze. Ellenben az oly állam, amely tisztviselő seregével mindent átkarol, a családban és községben minden önálló életet megsemmisít, és az egész népet egy fajta egye- dek tömegévé teszi, nyájjal vagy óriási puhánynyai hasonlít­ható össze, amelynek egyöntetű, kocsonyanemű tömege min­den erőt és szépséget nélkülöz. Csak a mondottakat ismételjük más alakban midőn hozzá- teszszük, hogy az államhatalom kötelessége azon föltételek­ről gondoskodni, amelyekre az egyedek, családok s egyéb társadalmi csoportok az államban szabad öntevékenység s fejlődés czéljából szorulnak. A kifejezés Ahrenstől származik. Alapjában nem mond egyebet, minthogy az államhatalom nem önczél, hanem inkább azért van, hogy az alattvalóknak különböző életkörükben a szabad fejlődést és jólétet ere­jéhez képest lehetővé tegye. Egészen helyesen jegyzi meg Ahrens : „A föltétel és az okság közt való fontos különbségnek megtartása mellett az állam előmozdító feladatát úgy kell meg­meghatározni, hogy az államnak, amely maga nem teremtő, okozó, hanem szabályozó rend, semmi téren sem szabad magát az őserők-, és törvényekbe beleártani, sem mint egye­dül cselekvőnek, sem mint tényleg résztvevő szereplőnek fellépnie. Az állam sem nem pap, sem nem tanító, sem nem tudós vagy mű­vész és a népgazdasági téren sem nem őstermelő, sem nem iparos vagy kereskedő“.1) Hasonlóképen nyilatkozik Bluntschli: „Az állam gondja és gondozása és innen származó befolyása túl terjed a jogi téren, de lénylegileg nem kényszerítő alakban, hanem fontos és szélesen elterjedt életczélok támogatásában és elő­mozdításában, ha ezen életczélok eszközei nem elégségesek és az állam hatalmas segítségére szorulnak“.2) Csak az kár, hogy úgy Bluntschli, mint Ahrens is a gyakorlati alkalma­zásban elveiket oly könnyen szegre akasztják. Az állam tehát ne kényszerítse alattvalóit a boldogságra. Ki-ki saját szerencséjének kovácsa. Az ember legfőbb java csak a szabadság marad, amelynek elvesztését egyes anyagi *) *) Naturrecht. II. k. 294. 1. s) Die Lehre vom modernen Staat. 1. k. 368. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom