Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
52 A modern társadalom hamis eszméi. Ismerünk tiszteletreméltó, nemes hölgyeket, az emberiség jótevőit, angyalokat, kik tisztességet hoznak a czíme- rökben díszelgő grófi koronára s nem várják, hogy az hozzon tisztességet rájuk. Ezekről nem beszélünk, hanem imádkozunk értük és kérjük őket, hogy imádkozzanak miérettünk. De a Pretintaille-nemzetség sokkal jobban el van terjedve és sokkal nagyobb számú, mintsem a nemességre nézve jó volna. Ezek szívtelen teremtmények, kiknél az áskálódás szokássá, sőt második természetté vált, kiknek nagyravá- gvása nem ismer határt, kik nem irtóznának véres posvá- nyon is átgázolni, ha nagyravágyásuk czélja ama véres pos- vány túlsó partján volna. A gavallér büszkesége ostobaság vagy nevetség, de a nemes hölgyé kész veszedelem! Bizonyára senki sem fogja tőlünk várni, hogy megczá- foljuk a nemes születésűek előítéletét, mert theoriában még a legbüszkébb nemesnek sem volna szabad előnynek tartani azt, hogy esetleg nemesnek született. Kellemes érzet lehet ugyan, ha valaki tizenhat vagy harminczkét őst tud felmutatni, ebben azonban ugyan nem látunk előnyt. De azért a tényleges állapotot szívesen elfogadjuk és örülünk a nemességnek és pedig a birtokos nemességnek annál is inkább, mert benne a legkevésbé sem rokonszenves pénz- és zsidónemesség tökéletes ellensúlyozóját találjuk föl ; jól esik látnunk, hogy az ősrégi családok bizonyos tekintélynek örvendenek, mert legalább föltehetjük róluk, hogy tudomásuk van a viszontszolgálat kötelméről. S ha valaki a névleges örökösnek eszébe juttatja őseinek jeles tulajdonságait, akkor legalább indíttatva fogja érezni magát, hogy színlelt nemes gondolkozásmódjával és tetteivel port hintsen a világ szemébe s hogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha az ősök javaival hazaszeretetüket és áldozatkészségüket is örökölte volna. »Senki sem áll nemességre nézve a másik fölött, ha nagyobb tudomány és ügyesség nem emelik föléje,« Seneca legalább ezt mondja ; és mit mond, hogy keresztény tanút is idézzünk, Jeromos, a jámbor egyházatya? »Nulli te unquam de generis nobilitate praeponas : nec obscuriores quoslibet
