Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Hangzatos, de hamis szavak. 41

voltunk minden aggodalom nélkül a francziák miatt és még sokkal későbben sem viselkedtünk velük szemben úgy, hogy abból bátorságunk határtalan tudatára lehetne következtetni. De jelenleg is az az elővigyázat, hogy minden eshetőséggel számolunk, oly gondosságra vall, mely mellesleg mondva csak dicséretet érdemel azért, hogy a német rettenthetlenség még nem lépett a furor Teutonicus, vagyis a rombolási düh stádiumába.

Bármily dicséretes is e magaviselet, épenséggel nem illik azon elbizakodottsághoz, melynek a kanczellár e szavakban adott kifejezést : y>Mi németek csak az Istentől, félünk, senki mástól a világon/< így az eszelős beszél, de nem a nyugodtan megfontoló államférfiú. Joas főpap egyéni meggyőződésének kifejezést adva mondhatta: *Én félek az Istentől, kedves Abner, de mástól senkitől sem,.« A nagy állam- kanczellárnak azonban nem kellett volna az egész német nemzet nevében szólania. — A német nemzet nem fogja őt ebben meghazudtolni s hasonló esetben más nemzet -sem tenné ; de a történelem meggyőzhetné őt, hogy nem mondott igazat : mert rossz termés, éhség, járványok, csatavesztések talán mégis oly események, melyektől még a legbátrabbaknak is van okuk félni.

Az összes szóképek közöl a legvisszataszitóbb a hyperbola, mely azonban csak a költőknél használatos s jól tudjuk hogy mennyit lehet ezeknek hinni. Másképen áll a dolog az államférfiú nagyításával. Azt hiszszük, hogy ettől, mint tiltott fegyvernek használatától, el kellene őt tiltani, mivel ezáltal ügyét, önönmagát és polgártársait teszi nevetségesekké.

Rossz szolgálatot teljesített a birodalmi kanczellárnak Kohut Adolf, Bismarck nagy mondásainak gyűjtője, midőn a »gonosz csúszó-mászókról« szóló részletet is közéjük vette.

Amit Bismarck e tárgyról mondott, az ahhoz, amit közönségesen nagyhangú mondások alatt szoktunk érteni, épen nem hasonlít. A herczeg e kifejezéssel: »gonosz csúszómászók, kiket barlangjukig kell üldözni«, politikájának elleneit, kiváltképen pedig az ellenpártok publicistáit jelzi. Az egyéni érzékenység, a politikai bosszúság e szava, oly szó, mely sem nem kifolyása az igazságszeretetnek, sem valami