Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

34 A modern társadalom hamis eszméi

e legvadabb fojtogatóra, a nagy forradalom ezen szörnyetegéra alkalmaznók ?

A legjobbak valóban legjobbak? Ki merné e kérdést úgy feltenni, hogy nyomban minden kételyt kizáró feleletet is adjon? Vájjon helyesli-e az utókor kortársaink ítéletét? és ha igen, nincs-e ezen helyeslés semmiféle változásnak alávetve ? Nem volt-e idő a nagy forradalom után, midőn Danton elitéltetésébe belenyugodtak és nem jöhet e újra idő, midőn majd komolyan hozzáfognak a neki emelt szobor lerombolásához ?

Minden időnek élni ! — Nem élünk-e akkor is minden

I i időnek, ha átkos emléket hagyunk magunk után ? A római

császárság történetében feljegyzett zsarnokok nem biztosítot- tak-e maguknak helyet az emberiség emlékezetében ? Némelyek közülök nem teljesítették-e ama feltételt, hogy koruk legjobbjainak eleget tettek legyen? Nincsenek-e köztük »Divi«

, jelzővel ékeskedők, azaz fejedelmek, kiket nagylelküségök

miatt az istenek közé emeltek és legalább is isteni tisztelettel illették?

Mi részünkről rossz vigasztalásnak tartjuk, ha az öregségtől meggörnyedt férfiak után azt kiabálják: »Ki kora legjobbjainak eleget tett, az minden időnek élt«, — mert ez — által kilátást nyújtunk az öreg hősnek, hogy egy Caligula- és Heliogabulussal, Sickingen- és Huttennel, Voltaire- és Dantonnal fog örökre élni. Ez aztán kívánatos egy társaság tisztességes férfiúra nézve ! — melynél azonban többet ér a teljes feledtetés.

Ha egy bizonyos kor legjobbjainak Ítéletét összevetjük az utókor ítéletével, akkor ugyanazon költőnek egy másik hangzatos mondására jutunk: » A világtörténelem világítóiét.«

Nem vitatkozunk a költővel afölött, vájjon lehet-e ezen mondást elvül felállítani káromlás nélkül ? Hogy lehet-e velős és emelkedett gondolatot szójátéknak használni és az örök Bírónak, a szivek és vesék vizsgálójának változhatatlan és egyedül igazságos ítéletét egy vonalba állítani a rövidlátó halandóknak jogi nézeteivel, hogy lehet összehasonlítani az absolutot, feltétlent, végtelent a relatívval, feltétes- és végessel ! ?