Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Egy könyeseppért.

szellemi szikrákban oly gazdag »Divina commedia«- nak egyik legmegragadóbb helye leírja, hogy Dante a poklon, tisztítóhelyen és mennyországon keresztül vezető' útjában a purgatoriumban montefeltroi Buonconteval találkozik. Ez megszólítja őt és szives közbenjárásáért könyörög. Midőn Dante kérdezte : hogy van s miért nem található holtteste a csatatéren, következőleg felelt:

»... Ott, hol Casentino foly Archiano, mely Ermón túl szökell ki Az Apennini hegysorozatokból ;

Hol már nevét ez a folyócska veszti,

Odáig futottam torkon sebezve,

S a síkot hulló vérem cseppje festi.

Itt látást s hangomat veszítve esdve Ajkam nevét a szent szűz Máriának S egyedül lévén összerogytam erre.

Valót mondok s te mondd el a világnak :

Az Úr angyala megragadt s a sátán

Szólt : Mért viszed el őt a menny-hazának ?

Mi benne örök, egy könyücske árán Lám mostan elragadtad azt előlem,

De majd a többit nem hagyom, vigyázz ám !« l)

E helylyel még röviden foglalkoznunk kell.

Egy végső jámbor gondolat, egy bánatköny s a »Mária« név kiejtése megfosztá a poklot biztos zsákmányától. A gonosz szellem dühöng haragjában és gúnyolja az isteni irgalmasságot: »Egy könyeseppért elrablód tőlem igazságos utón szerzett birtokomat ! Enyém volt a férfiú !« A gonosz szel- *)

*) E sorokat főt. Csicsáky Imre, jeles Dante-fordítónk, volt szives az eredeti szövegből magyarra fordítani.