Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Az yvetoti iskola.

21

Meg vagyunk győződve, hogy, ha a népen állana, akkor azok a kérges kezek nehány óra alatt eltörölnék iskoláinkat a föld színéről; szerencse azonban, hogy nálunk Yvetotban nem olvassák, hanem mérlegelik a szavazatokat. Az értelmiség pedig más véleményen van, mint a csőcselék ; az nemcsak eszes, hanem egyszersmind jómódú és befolyásos is, míg a csőcselék szegény és nincs befolyása. Ez utóbbi ennélfogva kénytelen lesz egy ideig türelemmel várakozni, míg Yvetotban e rendszer némileg megváltozik.

Az értelmiség az iskolát erényre vezető eszköznek tekinti, mert a tudomány nemcsak hatalom, hanem erény is. Minél többet tud az ember, annál erényesebb, minél több a képzett ember, annál több erényes polgára lesz az államnak és társadalomnak, annál gyorsabban fog csökkenni a vétkek és gonosztettek száma. A tudatlan nép rendesen oly tapasztalatokra hivatkozik, melyek épen az ellenkezőt bizonyítják. Ez azonban tévedésen alapszik.

A nép nem gondolja meg, hogy a hirlapírás, mely maga is egyike felvilágosultságunk legnagyszerűbb vívmányainak, napvilágra hoz és az egész világnak tudtára ad mindent, amit előbb homály borított. Hogyha pedig olykor-olykor a való igazságot feszegetik s felhozakodnak az öngyilkossági mánia és az őrülési esetek rohamos szaporodásával, azt ne a modern világnézetnek s korunk szellemének tudják be, hanem az idegességnek, melybe a mai nemzedék épen az emberi művelődés körül kifejtett munkássága folytán esett.

Az emberiség legnemesebb javáért az előítéletek minden nemével szemben folytatott száz éves küzdelem szükségkép az erők hanyatlását vonta maga után. Az emberiség idegessé s vérszegénynyé lett és ezen pathologikus állapot épen a bűnügyi statisztikában, az őrültek házainak és a kórházaknak jegyzőkönyveiben leli meg ép oly találó mint gyakori kifejezését. Tiszteletreméltó sebhelyek ezek, melyekre büszkén mutathatunk. Mivel sokat szerettünk, öngyilkosokká, bolondokká és bűnösökké lettünk.

Szeretetünk az első iskolai oktatással kezdődik és az utolsó lélekzettel végződik. A tanító a hasznos könyvek, jó iskolatársak és az anyatermészet iránt való szeretetre tanít