Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
warn 10 A modern társadalom hamis eszméi. S mily szellemi szegénységben hagyja el a filiszter a főiskolát! Ö jogász, orvos, mathematikus, theologus, de egyéb semmi, a legegyoldalubb ember, valódi ellentéte a szakszerű paedagogusnak. Máskép van ez a tanítóképzőkben, hol barmadrésznyi idő alatt mindent megtanulnak, ami az emberek hasznára vál- hatik és amit minden emberfiának tudnia kell. Hozzá még mily nagy gyorsasággal történik mindez! Emberi boncztant, összehasonlító anatómiát, a csillagászattant, növény-, ásvány- és állattant, irodalmat és irodalomtörténetet, háztartástant, mennyiségtant és fizikát, logikát és az összes tudományok koronáját, a világbölcseletet, nyelvtudományt és paedagogiát, vers- és szónoklattant, a tornászat nemes művészetét és más megszámlálhatatlan ismeretet és tudományt, melyeknek mi még neveit sem tudjuk emlékezetünkben tartani, oly hihetetlen eredménynyel sajátítanak el a törekvő fiatalok, hogy közölük mindegyik játszhatja a »doctor universalist« és »irrefragabilist«, sőt »angelicust« is, ha úgy tetszik neki. Az yvetoti népiskolának évkönyvei tényekkel bizonyítják, hogy az ottani tanitóvilágnak viselkedése a mi nézetünket erősiti meg. Az yvetoti iskolának, az értelmesség eme gyúpontjának mesterei fellépnek mindazon igényekkel, melyekre mintaintézetünkben nyert képzettségük feljogosítja őket. Tévedne, aki azt hinné, hogy szakadatlan tevékenységük az iskolai kiképzés csodatetteivel ki van merítve. Benső és alig csillapítható törekvésük, mely a társadalom magasabb műveltségét s korlátlan szabadságát czélozza, az iskola csendes falai közül a mozgalmas életbe űzi őket. Mint a humanizmus buzgó apostolai jelentékeny szerepet játszanak az állam politikai életében. Fáradhatatlanok a szabadság evangéliumának hirdetésében s a papokkal vállvetve, sőt önmagukat felülmúlva hirdetik a humanizmus egyedül igaz kultuszát. Az ember halandó részét, mint talán egyedül kimutatható létezőt vissza kell helyezni régi elvitázhatatlan jogaiba és meg kell őrizni a »barátok« befolyásától. Veszélyes dolog ugyan megrögzött előítéletekkel szembeszállni, de azon iskola szelleme, melyből kikerültek, megőrzi őket a gyáva meghátrálástól és az Yvetotból kikerült tanító mindig méltó ellenfele