Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
■ A szentirásfordítások különféfe hasznáról. 337 diummal; erre pedig hajdanában a szegények nem igen adták magukat s így lassankint maguk a zsidók közt is csak csekély körre szorult a zsidó nyelv ismerete. Szentirásuk zsidó nyelven volt írva; s mivel vallásos életükben a szent- irás játszotta a főszerepet, ennek zsidó nyelven való felolvasása a zsinagógákban csakhamar szükségtelenné vált, mert a többség már nem értette s így csakhamar szükségessé vált a szentirást arra a nyelvre fordítani, melyet a közéletben mindnyájan használtak. Ilyenféle szükség mutatkozott a keresztényeknél is, mikor a különféle ajkú nemzetek Krisztus szelid és édes igáját felvették. Mint a szentirásbólx) tudjuk, már akkor, midőn szent Péter lelkes szavai Pünkösd napján elhangzottak, számos »idegen« tért meg, akik azután hazájukba térve, a világ minden táján elhinték a kereszténység magvait. Majd megint az apostolok isteni Mesterük szavát: »Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket,..«2) követve, elszéledtek a szélrózsa minden irányában s terjesztették az üdv igéit. Példájukat követték tanítványaik és utódaik, úgy, hogy szent Jusztin szerint3) mindjárt az első században alig volt nép a föld hátán, akár a művelteket, akár a barbárokat tekintsük, melynek körében a keresztrefeszítettet nem ismerték s az ö nevében a mindenek Alkotójához könyörgéseket nem intéztek volna. A keresztény vallás ezen elterjedése a különféle ajkú nemzetek közt a szentirás elterjedését is magával hozta ; részint azért, mert ez képezi alapját az egyházi imáknak, az isteni tisztelet alkalmával tartatni szokott lekczióknak s általában a liturgiának ; részint pedig, mert ez képezte a hívők számára a legépületesebb olvasmányt, kikre nézve szebb, jobb, kellemesebb és élvezetesebb olvasmányt nem ') Apóst. csel. 2, 14-47. 2) Máté, 28, 19. 3) »Nullum omnino genus fuit sive Graecorum, sive barbarorum, sive quolibet nomine appellentur : vel Hamaxobiorum, qui in plaustris degunt, vel Nomadum, qui domibus carent, vel Scenitarum, qui pecora pascentes in tentoriis habitant, in quo non per nomen crucifixi Jesu preces & gratiarum actiones Patri et Creatori universorum fiant.« — Dial. c. Tryph. c. 117. Vascotti Hist. Eccl. N. F. 1. 1. 53. 1. Munkálatok. — Ered. dóig. : Az Itala és Vulgáta. 22
