Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A római pápa primátusa. 329 hogy a pápa le van győzve! De ez csak látszat; tünékeny győzelem, melyből dicsőség és fény árad a levert félre... A szorongatott pápa helyzete melegebbé, bensőbbé tette a viszonyt, mely szt. Péter utódja s a hívek közt van. Míg a pápa gazdag volt, sok hivő talán éveken át sem gondolt reá ; de mihelyt szegénynyé lett, gyűjtés indult meg a templomokban s ma bármelyik templomba megyünk, ott látjuk a perselyt e felírással: »Péter-fillérek« s elszorult szívvel gondolunk szt. atyánk szegénységére s jó szívvel, fiúi szeretettel adunk pár fillért az egyház fejének. Azt gondolták az egyház ellenségei, hogy már haldoklik a pápaság s kárörvendve várták kimúlását ! Pedig nem haldoklóit, élt és erős volt, mint mindig ! Fénylett jobban mint valaha ! A pápai birtok elrablására mivel felelt az egyház ? Talán meghúzta magát? Nem! Fényes zsinaton kimondotta a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját! S a hivek talán elfordultak tőle azután, hogy szegénynyé lett? ■— Nem! Sőt szorosabbra fűzték a szeretet kötelékét, mely közöttük s az egyház feje között kétezer év óta fenállott. Bizonyíték kell ? Van bőven! Az ősz XIII. Leo áldozárságának ötven éves jubileumát ünnepelte. Ez kedvező alkalom volt arra, hogy a hivek kimutathassák Péter trónjához való szeretetöket és ragaszkodásukat: mozgásba jött az egész világ s nemes verseny támadt a hivek milliói között, hogy minél szebben, minél fényesebben üljék meg a pápa örömünnepét. S az ünnep méltó volt a pápához, méltó a keresztény katholikus tövekhez ; egy éven át tartott a jubilaeum s ez év alatt annyi idegent látott az ős Róma, amennyit még soha ! Ezrenkint jöttek az Úr Jézus hívei, hogy leborulva csókkal illessék a szt. atya lábát, hogy felkeressék őt fogságában s a szeretet balzsamával enyhítsék atyai szivének fájó sebeit; szeretetök külső nyilvánítására ajándékokkal árasztották el a Vatikánt s amit az öt világrész ügyessége és művészete teremthetett, azt jó szívvel vitték Rómába, a kereszténységnek ellenségtől megszállt fővárosába s oda tették Krisztus helytartójának lábai elé. Vannak a pápaság történetében fényes lapok, de ehhez hasonló nincs ! Mindig szerették a keresztények szt. Péter utódját, de e szeretet ily impozáns módon nem nyilatkozott soha !
