Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

8 A modern társadalom hamis eszméi.

czella közt semmi érintkezés nincs, sőt ellenkezőleg, teljesen el vannak zárva egymástól.

Hogy megértessük magunkat, synthetikai mód szerint fogunk eljárni és kezdve a tanítókon részletesen megismertetjük az egész rendszert, elejétől végig.

1.

A tanítók.

Midőn a tanítókról szólunk, nem értjük a felsőbb iskolák, a gymnasiumok, technikai intézetek tanárait, hanem a néptanítókat.

Ök az állam első osztálya, a nevelés és tudomány valódi nagyjai, a műveltség tulajdonképeni hordozói, a vallásosság apostolai, ők közvetítői a tiszta, az égiektől ellesett vallásnak ; az ifjúság előtt nagy tekintélyük van s kell is, hogy legyen, nagyobb mint magoknak a szülőknek. Ezek ugyanis mint nemzők csak fizikai oldalról jönnek tekintetbe, míg a szellemi téren ők az ifjúság nevelői ; övék a gyermekek, mert ők képezték ki lelkeiket s ők tették lehetővé, hogy megjelenjenek a szellemi munka terén.

Mi az atya és anya ? Jelentéktelen lények azokkal szemben, kik napfényre hozzák a kincset, mely az ő tanításuk varázsa és példátlan erőfeszítésük nélkül a sötétségből soha elő nem tűnt volna. Ismertek ugyan már előttük is mestereket és tanítókat. Csakhogy milyenek voltak ezek ? ! Napszámosok és mesteremberek, kik feladatukat gépiesen, a papok útmutatása szerint iparkodtak megoldani, valójában azonban sohasem oldották meg. Szellemi korcsokat hoztak létre, nyomorult kozmopolita nemzedéket, mely emberi méltóságának sohasem lévén tudatában, állatias tompa-eszűséggel veszteglett és megelégedett a kemény sorsadta alamizsnával.

Elégedetlenség az első lépés a tökéletesedésre, a megelégedett emberek műveletlenek maradnak és képtelenekké válnak, hogy a rög fölé emelkedjenek, melyhez látszólag hoz- zátapadtak. Az elégedetlenség iparkodást szül és az ifjúság modern nevelői elismerést érdemelnek, hogy az elégedettséget nemcsak elő nem mozdították, hanem inkább felkel-