Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Látogatás Kalypsonál és Kirkénél.

149

Azonban hiába appellál szivéhez, kísérlete eredménytelennek bizonyul s így a szent nymphának nem marad más hátra, mint fenékig kiüríteni a keserűség kelyhét. Kalypso az ó-kori Tannháusert újra Venus hegyére hurczolja. Még négy napja és ugyanannyi éjjele volt az istennőnek, addig nem lehetett útra kelni. S Odysseus — ezt nem szabad elhallgatnunk — hurczoltatta magát mindenhová, daczára, hogy oly epedve vágyakozott Pénelopéja, öreg atyja és kedves fia után :

»Ekkoron a gyönyörű barlang rejtélyibe menvén.«

Előttünk áll azon férfiakra vadászó asszonyok képe, kiknek szenvedélye nem ismeri sem a tisztesség, sem a törvény határait, kik előtt semmi sem szent, kik még a legtiszteletreméltóbb korlátokat is áttörik, kik a leggyalázatosabb és legveszedelmesebb következményektől sem riadnak vissza, kiknek szemében hűség, hit, becsületesség semmit sem jelentenek, kik csak egy czélra törekednek, csak egy czélért élnek : hogy t. i. tisztátalan kívánságukat kielégítsék. Az ő felfogásuk szerint mindenki igazságtalanságot követ el, ki élvezethajhásza- tuk elé akadályokat gördít, még szent vallásunk alapítója is Neki az emberi nem gyarlóságaira és természetes ösztöneire gyengéd tekintettel kellett volna lennie, meg kellett volna gondolnia, hogy egy Kalypso szive máskép van alkotva, mint az egyszerű polgárleányé, kinek nem áll rendelkezésére egy az ogygiai sziget erdejében rejtőző nyári lak ; nem olyan az ő szive, mint az a sok női szív, mely ifjúkori ideáljához a halál sötét éjéig hűen és alázatosan ragaszkodik; más az ő szive, mint azon sok asszonyé és leányé, kiknek tisztasága és ártatlansága ellenáll minden kisértésnek és kik díszét képezik ama köröknek, melyekben mozognak.

Kalypso nem ismer maga fölött más hatalmat, mint a sötét végzetet; ezt személyesíti és zúgolódik ellene, mikor vágyainak útját állja. Kalypso egyszer önző, fösvény, máskor meg a pazarlásig adakozó. Hisz távozó vendégét megajándékozza ruhával, étellel, borral és szívesen megosztotta volna vele mindenét: házát, birtokát, sőt még a halhatatlanságot is.

Ami Odysseust illeti, ő azon gyenge férfiakat juttatja