Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Gazdagság és szegénység. H9 nálatától tesznek függővé. Ágoston nem akarja, hogy a gazdagokat csak azért korholjuk, mert gazdagok, de minden egyházatya egyhangúlag állítja, hogy a gazdag lelke már is hajlik a vétekre. Azt mondottuk, hogy a gazdagnak ki kell békítenie a világot gazdagságával, lelkét pedig Teremtőjével. Amint a lelkiatya bizonyos penitencziát szab gyónója elé, úgy a gazdagnak — pap közbejötté nélkül is — kárpótlásképen penitencziát kell vállalnia. Tűrjön és szenvedjen kényszerítés nélkül, adjon és ajándékozzon kérés nélkül, mondjon le ott, ahol szabadon választhat. Ereszkedjék le ott, ahol gazdagsága magas polczra emelte ; alázza meg magát, hol gazdagsága folytán szava nagyobb súlylval és nyomatékkai bír ; Lázárt tekintse testvérének s úgy bánjék vele mint testvérével ; keresse fel, ha elrejtőzik s ne nyugodjék, míg fel nem találta; nyújtson neki ételt és italt, ültesse maga mellé, ruházza szépen, viseltessék iránta tisztelettel s mondja környezetének : »Ime, szeretett testvérem, Lázár, ki rongyai daczára is jobb nálam s daczára, hogy én a parancsolt ünnepeket megtartom) a körmenetekben résztveszek és pénteken bőjtölök, méltóbb az örök üdvösségre, mint én, bűnös teremtmény.« Ha mindezt megteszi és fiait és leányait is erre szoktatja^ akkor megéri, hogy a teve átszorul a tű fokán, — akkor az ég kapuja számára is megnyílik annyira, hogy nagy nehezen becsúszhatik rajta. A szegénységnek nem kell senkivel kibékülnie, senkinek irigységét sem kelti fel és senki lelkét sem készti erkölcsi rosszra. Sőt inkább ő minden bölcseség tanítója. írva van, hogy »a szegény földje termékeny, a vetést megtízszerezi* Az útnak, mely az örök hazába vezet, szegénység a neve ; szegénységgel jutunk az Atyához. Rajta! vedd gyorsan számba,, mid van, ha nem akarsz czéit téveszteni.« Máshelyütt pedig: »a szegénység az útmutató, mely az égbe vezet, az olaj, melylyel a testgyakorló tagjait megedzi az ökölharczra, csodálatos előgyakorlat, biztos rév, melyben a viharok alatt kellemes a pihenés. Kétségkívül az a leggazdagabb, aki a szegénységet önszántából szereti és a szegényt örömmel fogadja házába.«
