Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
97 közt vagyunk, melyek mindegyike máskép világítja meg a tárgyat, két tanítót látunk, kik különböző dolgokat hirdetnek s két történetírónak egymással ellenkező adatait olvassuk! Hol az igazság ? A középen ? Melyik félnek van igaza ? Mindkettőnek ? Oh ! semmi sem lehet félig jó és félig rossz ! Vagy mi köze az igazságnak a sötétséghez, miféle viszonv van a zajos élet és síri csend között ? A rablást nem szabad a megterhelt vándor barátságos megkönnyebbítésének tekinteni, annál kevésbé szabad az orgyilkosságot felebarátunk szenvedései megrövidítésének mondani. Ily szabad magyarázat mellett a történelem mesévé törpülne. Igen szomorú, hogy egy és ugyanazon esemény oly sokfélekép ítélhető meg; de nemcsak egyes eseményekkel vagyunk így, hanem sok száz más, az erkölcsi térre vonatkozó esemény megítélésében sem egyezünk meg. Ezen meghasonlás azon világtörténelmi meghasonlás eredménye, amely időfolytán a modern emberiség világnézetén támadt. Lelkiismeretünk tökéletes változásnak néz eléje. Az erős, állandó formák alkalmatlanokká és ósdiakká lettek s arra törekszik a világ, hogy azt valami kautsuk Övvel helyettesítse. A kezdet megvan és törekvésünk szerencsés sikere el nem maradhat. Népboldogítók! Nagy emberek! E jelzőkkel mindenkor bőkezűen bántak az emberek. Ha teljesen műveletlen embereket, úgynevezett vadakat, kik sohasem hallottak zenét, zenekar közelébe állítanánk és egy-egy darab végeztével kérdeznék, melyik hangszert tartják ők a legnemesebbnek, leglényegesebbnek, hogy úgy mondjam : legfőbbnek, meggondolás nélkül a nagy dobot, vagy a harsogó trombitát mondanák annak. S a közvélemény — amint ez a kortársak Ítéletében és a történelem lapjain nyilvánul — melyik uralkodót, melyik államférfiút tartja nagynak ? Az emberiség nagy dobjait és hadi harsonáit, azon királyokat és minisztereket, akik legnagyobb zajt ütnek, legtöbbet beszéltetnek magukról, legkihivóbban lépnek a nyilvánosság elé s a legnagyobb változásokra adnak okot. Amint mi a zenekarokból a harsogó és rikácsoló hangszereket szeretnék leginkább kiküszöbölni, azt gondoljuk, hogy az emberiség az elmúlt idők uralkodóinak nagy dobosait és 7 Az emberiség jótevői, népboldogítók. Munkálatok. — A modern társad, hamis eszméi.
