Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

94

A modern társadalom hamis eszméi.

Ha a nép maga Írná meg történetét, bizonyára másképen hangzanék az, mint az udvari történetírók, hivatalos krónikások, fizetett panegyrikusok, apologeták és azok följegyzései, kiknek kenyerük mások dicsó'ségét világgá kürtölni. Fámát pufók angyal alakjában duzzadt ajkain óriási tubával ábrázolják. Szerencsés symbolum ! Hitvány légáram és semmi más! És ezen művészileg mozgásba hozott légáram legyen »testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae és nuntia vetustatis!« A tanút lekenyerezték, a fényt elfátyolozták, a gondolkodás idege megbénult, az élet mestere lelki- ismeretlen és a múltak hirdetője önként sántikál. Ha a múltak fölött való — »Nescire, quid antea quam natus sis, acciderit, idest, semper esse puerum« — elv örökös tudatlanságban hagyna, elviselhetnék ; de hogy szándékosan tálalnak elénk hazugságokat, hogy az ifjúság kebelébe szorgalommal csepegtetik bele a múltak téves ismeretét, ezen csalás ellen az igazság érdekében szót kell emelnünk.

Miről tudósítanak az egyptomi emlékek hieratikus írásjegyeikkel ? — A pháraók diadalairól, a nyert csaták, megölt ellenség, leigázott városok és elfoglalt hajók számáról. — Mit hirdetnek az assvr téglák ? — Nagy királyok véres tetteit. Mit a perzsák kemény sziklába vésett ékirásai ? Kivívott diadalokat, trónvesztett fejedelmek, leigázott népek és megsemmisített birodalmak történetét. S miről regélnek a görögök és rómaiak ? Hűségszegésről, jogmegvetésről, testvérharcz- ról, rabszolgaságról és megvetésre méltó szenvedélyekről, melyeket fönséges erények fényébe burkoltak. A görögök és rómaiak történetét azonban nem királyok s nem tőlük megvesztegetett hamisítók Írták. Nem ! nem ilyenek, hanem más hamisítók ; nem szolgai gondolkozásmód, hanem nemzeti büszkeség, egyik vagy másik társadalmi osztály vagy nézet iránt való előszeretet vezette őket ; nem a köznép, hanem az előkelők és gazdagok sorából kerültek ki.

Mommsen azt állította, hogy az emberiség sohasem volt boldogabb, mint a ezézárok uralma alatt. Oh ! mért záródtak be oly erősen a holtak ajkai ? Miért nem kelhetnek fel a holtak hangos, világra szóló tiltakozásra? Mért nem nyúlik fel a sírhantból kéz, hogy hallgatást parancsoljon a kitanúit