Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

92 A modern társadalom hamis eszméi.

javasolná, de a földi érdekeken felülemelkedő erkölcstan mást tanácsol. Ezen erkölcstan örök igazságokon alapúi, melyek Istentől származnak és Istenéi. Aki életének döntő pillanataiban azokat követi és nem az emberi okosságot, az igazán meggyőzte a világot.

Ok, kik Krisztus igája alá hajtották a világot, ott nyomorognak a pusztában, ők a nép tanítói, ínséggel küzdenek, rabszolgavásárra hajtatnak s így az »emberiség jótevői« nevet elég drágán, vérük árán szerezték meg. Valóban, még akkor is, ha nem volnánk megkeresztelve, ily viszonyok láttára nem tagadhatjuk meg e vértanúktól a tiszteletet. Valóban, még akkor is, ha nem volnánk megkeresztelve és a viszonyokról eléggé fölvilágosítva, nem volna bátorságunk, hogy eme vértanúktól megtagadjuk a becsülést. Hála Istennek! Nem vagyunk az emberiség jótevőinek hiányában, még ha a színész gavallérok, szavaló hölgyek, csodákat művelő orvosok, a szolgálatból távozó hivatalnokok, műgazdászok és nagyiparosoktól eltekintünk is.

Hát ama jámbor férfiak, kik összeszedik az elzüllött gyermekeket, hogy a helyes útra térítsék őket s Isten félelmében neveljék, mint Don Bosco, nem jótevői-e az emberiségnek ? Mily sok lelket nyert ezáltal a világosság és vesztett a sötétség ? És ama hős lelkek, kik az emberiség nyomorúlt- jaival, a vakokkal, hülyékkel, süket-némákkal foglalkoznak, kik az elhanyagolt ifjúságot s a gonosztevőket oktatják és nevelik, vájjon vetettek-e maguknak rózsaágyat, int-e feléjük vezéri pálcza, vagy grófi korona? S mit szóljunk a jámbor nővérekről, akik életüket a betegek ápolásának szentelik ? Kétségtelen, könnyebb a szenvedő emberiség javára hegedülni és tánczolni, mint vele együtt tűrni és szenvedni; kétségtelenül jobban esik tündéri fényben úszó táncztermet, mint betegszobát látni, kétségtelenül több gyönyört okoz a vakítóan fehér nyak és kifogástalan mell, mint a véres sebek, a fájdalomtól gyötört emberek jajkiáltása és a vigaszt kereső szemek bánatos tekintete, amelyek nemsokára örökre lecsukódnak. Ama gyöngéd nők többre becsülik azt, hogy ínséggel és nyomorral küzdjenek, hogy beesett szemekbe tekintsenek, hogy haldoklókat kitárt karjaikba zárjanak. Hozzájuk min-