Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

mmmmmmÊ^gKÊÊgMMBKÊKÊÊKKÊÊÊÊÊKKÊÊlÊÊÊÊIIÊÊ

Az emberiség jótevői, népboldogítók. 85

adnak alkalmat a közönségnek, de nem jótékonyságra, mert hiszen a szegények éhségét csak az asztalról lehulló morzsákkal csillapítják. A t. ez. közönség költse el kedvére a jó falatokat, de hagyjon egy kis húst a csontokon is, hogy abból még holmi koldusok is jóllakhassanak — pfúj ! ki rágná meg a csontokat! A tánczolni szerető ifjúság forogjon kedvére, de minden fordulat után bánatpénz gyanánt adjon egy pár krajezárt az ínségben szenvedők számára, hogy Istent és embert megengeszteljen, magának pedig az emberiség jótevője nevét kiérdemelje.

A hires X énekel, Y, a hegedűkirály játszik, Z némajátékot produkál az a .. . i szerencsétlenek javára. Az emberiségnek három jótevője egyszerre !

Csak az ejt bámulatba, hogy Dr. Fizess a szegények javára tiszteletdíjáról egy napra sem mond le s hogy Dr. Szurkoldky egy napi praxisának jövedelmét sem teszi le a jótékonyság oltárára. Akkor öt halhatatlan jótevőnk lenne.

Arról nem szólunk, hogy e nemes jótevők nem igen szeretik a közvetlen, titokban való alamizsnálkodást és hogy szívesen látják, ha az emberek ezrei tanúi jótékonyságuknak; de kereken tagadjuk, hogy nagylelkűséget gyakorolnának. Semmit sem adnak, hanem barátjaikat és bámulóikat veszik rá, hogy adjanak, elhitetik velük, hogy fizetésükkel nemes tettet visznek véghez, pedig hát ők akarják X, Y, Z-t hallani és látni. Mitsem adnak, de azért bámultatják nemes- lelküségöket. Semmit sem adnak, de a nagylelkű adakozók szerepét játszszák. Hát nem énekel, játszik és mímel a három művész ? Igen, hallatják magukat, mivel művészetük semmibe sem kerül s tárczájukhoz sem kell nyúlniok, hozzá még a • jótékonysági koncert reklámot csinál nekik. De hát ajándék lónak nem, nézik a esikófogát !

Ha az emberiség jótevői nem tartoznának a zenészek és víg czimborák közé, megnyitnák erszényüket mint más becsületes emberek és vagyonuk, vagy jövedelmükhöz képest, szivjóságból és nemeslelkűségből is adnának, adakoznának és nem tudná a bal, mit mivel a jobb ; a zenészeknek azonban meg van az a sajátságuk, hogy szerencsétlen polgártársaik javára is játszanak. De sajnálatunkra ki kell mondanunk,