Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
A vér, mely a fiatalság ereiben pezseg, az egyesülési vágy, két rokonszenvező lélek együttélése, elegendő ok arra, hogy a szerelemtől gyötört szivek felszabadítására törekedjünk. Az igazi humanitás nem ismer semmiféle, az esetlegességekkel számot vető meggondolást és a modern állam helyettesíti az egyházat azon esetre, ha ez botor bizalmatlanságában megvonja kezét. A humanitás, a par eminence nemes emberiesség korszakában élünk s társadalmi és állami intézkedéseink mind emberszeretetet lehelnek. — Ha azt mondanák, hogy az efféle intézkedések elkerülhetetlenül szükségesek, belenyugodnánk ; de hogy a modern ügyész mesterfogásait, az általános véd- kötelezettséget, a kisebbség zsarnokságát mint a nemes humanizmus kifolyását dicsérjük, azt a legjobb akarat mellett sem tehetjük. Mily régóta törekszünk már, hogy a munkás osztály számára szünnapot hozzunk be. Élméletben már elfogadták, de a gyakorlati életben szakadatlan füstölögnek a kémények, a munkások kezei pillanatig sem nyugodnak, a kőfaragó czepeli a terhet az épülethez, a kőműves falat emel az ács farag. S így magát a szabályt csakhamar annyira túlszárnyalják a kivételek, hogy utoljára maga is kivétel számba megy. — És ezt aztán humanus intézkedésnek nevezik ! Már feljebb megjegyeztük, hogy a humanitás a szóra, a keresztény szeretet pedig a tettre fekteti a fősúlyt. A humanizmus hívei mindig készek az emberi nem tökéletesedését előmozdítani s az akadályokkal elszántan szembeszállani, de csak szóval! A hittől való elszakadás, a papok aposztaziája, a konkubinatus, mind igényt tartanak a humanizmus pártfogására. Oly dolgok ezek, melyek az emberi természetnek tulajdonságai, emberi gyengeségek, amelyek iránt a humánus ember elnézéssel van: »Naturalia non sunt turpia«. Nem tartozik-e az ágyasság a naturaliak közé ? Hogy lehet az emberi természetben gyökerező viszonyt iiletlénnek, sőt erkölcstelennek nyilvánítani? Nem vak eset-e az, hogy én törvényes házasságban és nem ágyasságban élek ? A humanitás követeli, hogy eltekintsünk bizonyos szabálytalanságoktól. Ami az ilyen szabályellenes viszonyban megbotránkoztat annak oka nem magában a dologban, hanem azoknak alanyi Humanitás és keresztény szeretet. 75
