Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
72 Első könyv. 29. fejezet. harmadik éjszaka, a mi házasságunkban leszünk. Mert szentek fiai vagyunk és nem egyesülhetünk úgy, mint a pogányok, kik nem ismerik az Istent. Fölkelvén tehát mind a ketten, szorgalmasan imádkoznak vala együtt, hogy egészség adassék nekik. És monda Tóbiás : Atyáink Ura, Istene ! áldjanak téged az egek és a föld, a tenger és kutak és folyóvizek és minden teremtményeid, melyek azokban vannak. Te alkottad Ádámot a föld agyagából és segítségül adtad neki Hévát. És most, Uram ! te tudod, hogy nem bujaság okáért veszem nővéremet feleségül, hanem csak maradékinkhoz való szeretetből, kikben áldassék neved mindörökön örökké. Sára is mondá : Könyörülj rajtunk, Uram! könyörülj rajtunk és öregedjünk meg mindketten együtt egészségben.« x) Szószerint közöltem e nevezetes példát, melyet a Szentlélek tanulság s követés végett állít a jegyesek elé. Beláthatják ebből, mennyire szükséges a test ösztönét az ész és az istenifélelem zabolájával megfékezni, mivel, mint sz. Jeromos megjegyzi, nincs gyalázatosabb, mint ha az ember saját nejét csak úgy szereti, mint valami házasságtörő nőt. vagy valami közönséges kéj leányt. 29. FEJEZET. A szentül kötött házasságokat Isten boldogokká teszi és megáldja. Ha a házasság, mint az keresztényekhez illik, Isten törvénye szerint, jó és szent szándékkal köttetik, akkor kétség kívül remélhetjük, hogy az isteni kegyelem segélyével annak nem csak kezdete, hanem folytatása és vége is nagyon boldog lesz. Ezen reményünkben még bizonyosabbak lehetünk, ha a férj és nő a jámborsági cselekedeteket s erénygyakorlatokat nem hanyagolják el, hanem állhatatos imában Istennek, a minden lelki s ideiglenes javak osztogatójának ajánlják magukat s ha azonfelül nem élnek henye és tétlen életet, hanem állapotukhoz méltó s hasznos teendőkkel foglalkoznak, hogy 9 Tób. 8, 1-10.
