Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
A fölös kelengye s a fényűzés. 67 állításában való túlhajtott fényűzésnek, amely minden állapotúaknái túllépi a kelló' mértéket és számtalan visszásságot okoz. Ha egy-egy szegény családapának sok leánya van s nem képes valamennyit úgy kiházasítani, amint azt a jelenleg uralkodó szokás, vagy inkább visszaélés kívánja, arra határozza magát, hogy egynek fog kedvezni ; ámde akkor a többiek egész életükön át otthon maradnak, vagy inkább kény- szerűség, mint szabad választás folytán kolostorba mennek. Ha ellenben mind férjhez akarja adni, akik erre hajlandók, akkor vagyonának a fiák illetékét képező része is odalesz. Néha a második és harmadik leány férjhezmenetelekor kevesebb kelengyét kap, mint az első, aminek aztán féltékenység, irigykedés s czivakodás a következménye. Aztán meg ily, módon sok jó és tisztességes leány nem léphet állapotához méltó frigyre és mivel az ördög mindenüvé kiveti hálóját, szegénységük gyakran a legnagyobb boldogtalanság és romlásba taszítja őket. Ezen és hasonló visszásságokon, legalább részben, segíthetne a nyilvános hatalom. Ha látjuk, miként szentelik a gazdag városokban sokan a legelőkelőbb nemesek közül fáradhatatlan buzgalommal s odaadó szeretettel, minden erejüket a kórházak vezetésére, a szegény betegek ápolására s a felebaráti szeretet egyéb cselekedeteinek gyakorlására, azt hiszszük, a könyörületességnek szintúgy nagy műve lenne az is, ha egy-két kiváló egyéniség, támogatva a fensőbb- ségtől, a tisztességes származású, szegény lányok kiházasí- tását tűzné ki feladatáúl, akiknek vagyontalanságuk miatt nem akad vőlegényük. Miért vonakodnék egyik-másik gazdag, de valóban keresztény ifjú is, ráadni fejét, hogy derék, jól nevelt7— vele egysorsú hajadont vegyen nőül, ha mindjárt az szegény is ? Meg vagyok győződve, ha a városokban e feladatot egy-két kiváló s istenfélő férfiú magára vállalná, nem sokára a legszebb s legszentebb házasságokat láthatnék felvirágzani, nagy dicsőségére azoknak, kik a személy jó tulajdonait többre becsülik vagyonánál. Mivel azonban a kelengye túlságos nagysága a házassággal járó költséges kiadásoknak és terheknek köpenye alá rejtőzik, mindenek előtt, úgy vélem, a menyegzőnél szokásos
