Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
54 Első könyv. 17—18. fejezet. mint a törvény s az árnyképek s amennyivel a valamennyi nép közt elterjedt anyaszentegyház tökéletesebb, mint a régi, egyetlen kis ország határaira szorítkozó zsinagóga. 17. FEJEZET. A házasság második java: a hűség. A házasság második java a hűség, melyet férfi és nő. miután kölcsönösen hatalmat adtak egymásnak saját testük fölött, sértetlenül megőriz, még pedig úgy, hogy e hatalmat maguk fölött másnak senkinek sem engedik át, mivel tulajdonképen egyik sem a magáé, hanem mindegyik a másik birtoka, az apostol mondása szerint: »Az asszonynak nincs saját tesién hatalma, hanem a férfi únak; hasonlóképen pedig aférfiúnak sincs túl aj don testén hatalma, hanem az asszonynak.1) S a házasságnak eme java annyira szükséges, hogy e nélkül annak minden más java vagy elpusztul, vagy súlyos kárt szenved. Sok mindenfélét lehetne itt azok ellen mondani, akik az esküdött hűség s a házas állapot szigorú kötelezettségéről megfeledkezve, a szentség s az isteni törvény semmibe vételével a méltányosság megsértése s házastársukkal szemben a legsúlyosabb igazságtalanság elkövetésével gyermekeik s hazájuk kárára s végül saját lelkűk kárhozatára házasságtörést űznek, olyan bűntényt, amely Isten szemében olyannyira gyűlöletes, az isteni és emberi törvény előtt annyira utálatos, hogy szavakat sem találunk annak kellő megbélyegzésére. Mindennek daczára e szörnyű vétek szerencsétlen korunkban oly gyakori, hogy sokan csak tréfára veszik, de sőt arczátlanságukban mé^ dicsekszenek is vele és így, mint sz. Pál mondja, szívük megátalkodottsága s töredelmetlen- ségében haragot és boszút gyűjtenek maguknak Isten igazságos és szörnyű ítélete napjára.2) Nem csoda tehát, ha az olyan házakban, a hol ily súlyosan vétkeznek a házasság ') Kor. I. 7, 4. *0 Róm. 2, 5.
