Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Antoniano Silvio élete és munkái. Bevezetés

amaz említett ragyogó világosságának művét adom kezetekbe. E nagy biboros nyomós vélekedése meg kell hogy győzzön benneteket arról, hogy a keresztény nevelés nem valami jelentéktelen, hanem ellenkezőleg, igen is nagy jelentőségű dolog, mert hiszen általa képeztetnek, az Isten kegyelmének közreműködésével, jó gyermekek, következéskép jó emberek is, már pedig ez a legjobb s leghasznosabb valami a földön. A könyv tartalmát illetőleg, azon három főrészről, melyre azt felosztottam, kivánok most itt rövid áttekintést nyújtani. Az első könyvben kimutatom, mily fölötte fontos, hogy a gyermekeket keresztény módon neveljük; továbbá előtüntetem a házas állapot méltóságát és szentségét, amely istenáldotta növényhez hasonló, melynek tulajdon és leg­édesebb gyümölcsei a törvényes gyermekek ; végre még meg­beszélek egynéhány más dolgot, melyek a jó nevelést meg­előzni s előkészíteni hivatvák. Mivel a keresztény nevelés alapját az isteni törvény ismerete s megtartása képezi, szükséges, hogy a második könyvben szent vallásunk egyes főbb pontjait fejtegessem, de csak röviden s könnyen felfogható módon. A tanításban mindenütt a gyakorlatra voltam tekintettel, hogy a család­apának a czél, amely felé a nevelésnél minden törekvését irányítania kell, folytonosan szeme előtt lebegjen. A harmadik és utolsó könyvben a gyermekkortól kezdve egészen az érettség koráig minden egyes kor különös sajátosságait és veszélyeit fejtegetem s az apáknak megmuta­tom, miféle kötelességek teljesítése vár reájuk gyermekeik irá­nyában, a különböző korfokozatok szerint. Végezetül még a közélet különböző állapotairól s dicséretes foglalkozásairól szólok, hogy növendékünk hazájában s embertársai közt ne haszontalanul, hanem erényesen éljen, s majdan, e rövid zarándoklás után, az Istennel s választott szentjeivel, az igazi, égi hazában még sokkal boldogabb életet élhessen. Azon óhajtól lelkesítve, bárha minél többet használhat­nék, e művet népünk nyelvén írtam meg. Ugyanazon óhajtól ösztönöztetve, itt-ott aprólékosságokba bocsátkoztam, s ipar­kodtam nem csupán oktatni, hanem lelkesedést is gerjesz­30 Antoniano Silvio a családapáknak üdvöt kiván az Urban !

Next

/
Oldalképek
Tartalom