Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

440 Harmadik könyv. 59—60. fejezet. Azon jó erkölcsű, istenfélő és szelíd ifjak, akik már gyer­mekkorukban társai voltak neveltünknek, legyenek most és a következő években is az ő barátai, föltéve, hogy helyes gon­dolkodásukat és életmódjukat megtartották. Uj barátságok kö­tésétől sem kell őt eltiltani, ha látjuk, hogy ezek hasznosak rá nézve. De az atyának az illető személy jelleméről és gondol­kozásmódjáról előbb alapos értesülést kell szereznie és min­denről pontos tudomást vennie, mielőtt fiának a vele való tár­salgást megengedné. Legyen állandóan éber és soha se tévesz- sze el őt szemei elől. Figyelje meg természetes hajlamait,jellemét és külső magaviseletét, szülői iránt való magatartását, ruház­kodását, esetleges hiúságát és kíváncsiságát. Kérjen tőle szá­mot minden tettéről, de éreztesse vele, hogy neki inkább a dicséret, mint a szigorú ellenőrzésben, telik kedve. Távol min­den túlságos gyanakodástól, sötét kedélytől és állandó szemre­hányástól, mutassa ki az engedelmes ifjú előtt, hogy mily jó véleménynyel van felőle. Emez pedig legyen meggyőződve, hogy az atya gondos szeme folyton őrködik fölötte. 59. FEJEZET. A barátság kellékei és kötelmei. Az ifjak jó és rossz társaságáról és beszélgetéseiről szóló fejtegetésünk természetszerűleg a barátságra terelte figyel­münket. Oly tárgy ez, mely természeténél és tulajdonságainál fogva a keresztény nevelésre nézve nagyfontosságú. Oly isme­retségek, melyek utazás alkalmával és más hasonló körülmé­nyek közt egész véletlenül szoktak köttetni, szintén egy nemét képezik a barátságnak és néha kezdetét képezik ama szoro­sabb és tartósabb viszonynak, mely a becsületen, az erényen és Krisztus szeretetén alapszik. Olyan barátság, mely önzésen és élvezeten alapul, nem érdemli meg eme tisztes nevet. Ez csak külszíne az igazi barátságnak, nem ritkán czivakodást és bűnt szül. Tartama rövid. Az igazi b a r á t ellenben barátját barátjáért és Istenért szere ti. A barátság egyébiránt a gondolkozásmód azonosságában és ajellem megegyezésében gyökerezik. Minél nagyobb ezen hasonlóság vagy egyezés, an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom