Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
436 Harmadik könyv. 55—56. fejezet. lopni, csakis azon czélból, hogy kárt tegyen ; hiszen otthon bővében volt a gyümölcsnek, melyek még hozzá sokkal jobbak is voltak. *) Míg ezen lopás indító okát keresi, csodálkozva kiált föl: »Boldogtalan! mi volt az, amit szerettem benned éji lopásom, 16 éves koromban elkövetett gonosztettem ?« és arra a következtetésre jut, hogy nem lelt benne egyéb gyönyörűséget, mint hogy pajtásaival és bűntársaival közlekedhetett és Istenére mondja, hogy egyedül nem követte volna el e tolvaj- lást.3) Ily veszélyes a rossz társaság! »Aki szurokhoz nyúl, beszennyezi vele magát«, mondja a szentírás,, »és aki kevélylyel társalkodik, kevélységet ölt fel.« 3) Mint a szurok, úgy tapad a bűn is a rossz emberekkel való érintkezés által a lélekhez. Kerülje tehát az ilyeneket az ifjú és csak jó erkölcsű, istenfélő emberekkel tartson. Mennyire fontos ezen pont, megtanuljuk a Példabeszédek könyvéből. »Fiam!« mondja a bölcs, »ha hitegetnek téged a bűnösök, ne engedj n ekik.« 4) Szemünk elé tárja továbbá, hogy mennyire nem retten vissza a szerencsétlen ifjú semmi gonosztettől, ha már egyszer tanácsadói félrevezették. amennyiben a gonosztevőket, tolvajokat és úton- állókat is mások csábítják gonoszságra és lopásra s utal a könnyű és nagy nyereségre, melyen mint bátor társak osztozkodnak. Az indítóokokat époly kedves, mint kimerítő módon tárja fel a bölcs és emez üdvös tanácsot teszi hozzá : Fiam! ne járj velők, tartóztasd vissza lábadat ösvényeiktől: mert lábaik gonoszra futnak és sietnek, hogy vért ontsanak.«5) Hogy hányán tévelyedtek le az erény útjáról a gonoszok csábítása folytán és hányán vetemedtek fajtalanság és alattomos lopásról verekedésre és betörésre; miként lettek a nyilvános büntetés elől menekülve rablókká, mint szövetkeztek gyilkosokkal, akik túltéve a vadállatokon, ártatlanok vérét szomjazzák, azt mindenki előtt a maga rémes valóságában feltárja a mindennapi tapasztalás. *) Vallom. H. 4. s) U. o. II. 6, 8. 3) Sir. 13, 1. 3) Példab. 1, 15. 16. 4) Példab. 1, 10.
