Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Antoniano Silvio élete és munkái. Bevezetés

III. Olaszország paedagogiai irodalma a 16. században, stb. 21

az ember, azt hinné, hogy egy Sailer vagy Overberg szól hozzája. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Antoniano az egyházi s világi hatóság szivére köté a köznép nevelését és kiképzését.

Antoniano müvében mindenütt finom psychologusnak, s a gyermeki természet kiváló ismerőjének mutatja magát. E tekintetben nagy. segítségére voltak gazdag tapasztalatai és észleletei, melyeket nemcsak a családban és iskolában, hanem Róma utczáin és nyilvános terein tett. Hogy azonban műve megírásánál régibb paedagogusokra is s különösen Vegio Maffeo-ra támaszkodott, nem nehéz kimutatni. Főképen azonban a szentirást s az egyházatyák műveit használta, melyek útmutatásainak kiváló erőt kölcsönöznek. Emellett eszmemenete egész terjedelmében oly logikai és természetes, előadása oly világos, hogy a legegyszerűbb ember is megértheti. Antoniano a népnek akart szolgálatot tenni, s innen magyarázható meg, miért irta művét olaszul s nem latinul. Könyve joggal nevezhető a szó legszorosabb értelmében vett keresztény család- és nép-neveléstannak.

Hátra van még, hogy müvéről a régibb és újabb írók nyilatkozatait idézzük. »Ezen tárgyról, t. i. a nevelésről — mondja Valerio bíboros —- utóbbi időben Antoniano Silvio irt egy kitűnő munkát, melyet szivemből ajánlok mindazoknak, kiket az Isten gyermekekkel áldott meg . . . . « *) Máshol meg azt Írja, hogy e könyv Veronában közkézen forog.* 2) »Ezen mű nagyon becses, s az e nemben irt könyvek között, melyeket nyelvünkön bírunk, a legjobb,« — mondja a tudós M a z z u c h e 11 i.3) — L a z e r i.jezsuita »arany könyvnek« nevezi azt.4) Ezekhez járulnak még más tudós férfiak, kik azt dicséreteikkel elhalmozták, ilyenek : P i e poitiersi püspök, továbbá a montauban-i püspök, az avignoni és sensi érsekek, az arrasi, brugesi, dijoni és moulinsi püspökök.

*) De consolatione Ecclesiae p. 23.

*) De cautione, p. 47.

3) Gli Scrittori d’Italia. I, part. 2, p. 860.

*) Petri L azéri S. J. De vita et scriptis Petri Joannis Per- piniani diatriba, Romae 1759, p. 548.