Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

Harmadik könyv. 42—43. fejezet.

116

igen kívánatos adomány és sok esetben nem kevés hasznot hajt. Ez kétségkívül nagy részben a természet adománya ; mindennap tapasztalhatjuk u. i. hogy az egyéni tehetségek külön- félesége szerint egyesek könnyen tanulnak, de a megtanultakat ismét hamar elfeledik, mások ellenben lassan tanulnak és nehezen fogják fel a dolgot, de, amit egyszer felfogtak, ázt jól megtartják eszükben. Nemkülönben a tiszta és kellemes hang, az értelmes kiejtés, a testnek komoly, méltóságteljes tartása és mozdulatai nagy részben szintén a természet adományai.

De ezen természetes tehetségek és képességek a művészet által a tökély fokára emelhetők s ha hiányosak, pótolhatók, különösen az emlékezőtehetség szorgalmas gyakorlás által magas fokig erősíthető és tökéletesíthető. Ezért, ha valamely gyermeknek érdes hangja, nehéz nyelve vagy más efféle fogyatkozása van, a tanítónak nem szabad mindjárt mindenről lemondania, hanem szeretettel és türelemmel kell a szegény gyermek iránt lennie, bátorságot és bizalmat kell belé öntenie, de soha sem szabad a természetet verés által megváltoztatni akarnia. Mert a gyöngéd gyermekévekben, ahol a hiba még nem vert mély gyökereket s nem vált egészen szokássá, javulás még mindig remélhető. A legnagyobb görög szónok, Demosthenes, dadogott és nem tudta az r-et kiejteni ; folytonos törekvés és állandó gyakorlás által azonban sikerült ezen hibájától tökéletesen szabadulnia, amiért is joggal mondja egy helyütt, hogy az állhatatos törekvés minden nehézséget legyőz.

Hogy a tanulók emlékezőtehetségöket gyakorolják s jó kiejtésre és szép előadásra tegyenek szert, tanultassuk meg velők Cicerónak egyik vagy másik beszédét, lia nem hosszú, vagy pedig annak egyes részét s adassuk elő azt általuk oly komolysággal és kifejezéssel, mintha csak a tanácsteremben vagy a népnek beszélnének. Ezáltal értelmes és hibátlan kiejtésre tesznek szert, füleik hozzászoknak a szavaknak azon harmonikus csöngéséhez s azon csodálatraméltó szókötéshez és szóelhelyezéshez, mely Cicero irályát a többiek fölé emeli.

Mivel pedig a verseket könnyebb beemlézni és megtartani, mint a prózát, e czélból beemléztethetjük Virgilnak egy-két legszebb helyét; mindig megkell azonban gondolnunk, hogy