Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
4-06 Harmadik könyv. 36—37. fejezet. deztetvén hová mennek, azt felelték, hogy igazságot tanulni : mennyivel nagyobb joggal kellene a kér. gyermekeknek, ha hozzájok is e kérdés intéztetnék, felelniök : megyünk, hogy előbb istenifélelmet, azután nyelvtant tanuljunk ! Végre nem mulaszthatom el, hogy ne ajánljam ama mindenütt dívó s ősrégi szokást, amelynek eredete az idők homályába vész és amely, ámbár némelyek előtt talán csekélységnek tűnik föl, mindazonáltal nem ok nélkül hozatott be : ama jámbor szokást értem, hogy a gyermeket, mielőtt az a-b-c első betűjét kiejtené, a szent keresztnek, melyet az apostol a keresztények dicsőségének nevez, üdvözlésére szoktassuk, s ama üdvös tanokra oktassuk, melyeket ismernie s egész életében követnie kell. 36. FEJEZET. Miként gyakoroljuk a gyermekeket az erények minden nemében. A gyermekek élete, működése s egymáshoz való viszonya kicsinyben az emberi társadalom képét nyújtja. Kereskednek, szerződés eket kötnek, lekötelezik magukat; néha nem egyeznek meg, czivakodás és veszekedés keletkezik közöttük úgy, hogy a tanítónak bíróul kell föllépnie. Ezért kora ifjúságuktól fogva hozzá kell őket szoktatni, hogy. csak igazat mondjanak, ne esküdözzenek, ne csúfolódjanak ne verekedjenek, hogy másnak tulajdonjogát tiszteljék, mindenkinek megadják a magáét, a kölcsönvett jószágot ne rongálják s hálás köszönettel adják vissza, az igazságos Ígéretet megtartsák, senkire se árulkodjanak stb. Mindezen s hasonló dolgokra vigyázzon a tanító ; azokat, kik ez ellen vétenek, bírói szigorral büntesse s igyekezzék őket meggyőzni arról, hogy a büntetést megérdemelték s hogy őt a büntetésnél csak az igazságszeretet vezérli. Ha már az állatok legkisebb fajtáinál, a méheknél s hangyáknál is feltaláljuk a társas élet és a törvényes rend bizonyos nemeit, mennyivel inkább illik, hogy az emberek, e legtársasabb lények, kiknek mindig egymással kell élniök s közlekedniük, ifjúságuktól fogva jó vezetés alatt álljanak, igazságosságra, engedelmességre s minden más erényre szoktattassanak, amelyek nélkül az emberi társadalom fönn nem állhat.
