Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
A lopásra való hajlam elfojtása. 281 szenved kétséget, hogy az ily rablókat, mint bűnös embereket és becstelen fajzatot, jogosan büntetik és bélyegezik meg. De nem viszás dolog-e, hogy, mig a kisebb tolvajokat elitélik, addig a nagyobbaknak és veszedelmesebbeknek szabad mozgást engednek ? Sokan nem tartják lopásnak, ha a munkások megérdemelt bérét ki nem adják, kik arczuk verejtékével munkálkodnak, hogy a gazdagoknak kényelmes életök legyen. Szegény árváknak és özvegyeknek vagyonát elidegeníteni, őket igazságtalan perekkel gyötörni és elnyomni, a szegények vagyonát uzsora által elnyelni, a magtárakat drágaság idején elzárni és különféle cselfogásokkal az élelmi szerek árait túlságosan felcsigázni, ilyen és ehhez hasonló lopásokat nyíltan és egész bátran követnek el. Mit szóljunk a nyilvános javak kezeléséről? Mily sok csalás és lopás történik itt ! Sőt még a kórházak és kegyes alapítványok sem mentek kezelőik hírvágyától és pénzszomjától. Nem is szólok azokról, kik az egyházaknak és papjaiknak a tizedet és egyéb járandóságokat meg nem adják, valamint azokról sem, kik mindenféle hazug ürügyek alatt fejedelmeiknek és világi hatóságaiknak a vámokat és adókat megfizetni vonakodnak. Szóval, aki az emberi viszonyokat közelebbről megfigyeli, meggyőződhetik, hogy a városokban, a palotákban, a törvényszéki termekben, a boltokban és a művelt társaság körében gyakran nagyobb lopások történnek, mint az erdők sötétében. 104. FEJEZET. Milyen eszközöket alkalmazzon az atya a lopásra való hajlam elfojtására. Aki a társadalmi viszonyokat közelebbről megfigyeli, azon szomorú tapasztalatra jut, hogy a társas élet minden terén lopás, csalás és hazugság észlelhető és pedig tekintet nélkül a szent vagy profán tárgyakra, minthogy ezen bűn, t. i. a mértéktelen hírvágy, minden rangúaknái otthonos.
