Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
274 Második könyv. 99—100. fejezet. pályaválasztásról fogok szólam, alkalomszerűen adok majd nehány tanácsot, hogy mely korban házasítsuk ki a gyermekeket. 99. FEJEZET. A hetedik parancsolat: „Ne orozz.“ Oly nagy Istennek szeretete az ember iránt, hogy őt isteni törvényei által minden oldalról megóvja és megannyi sáncz- czal veszi körül, hogy minden sérelem nélkül nyugodtan és békésen élhessen e földön. Isten nem csak a gyilkosságot tiltja, hogy így életünk minden megtámadtatástól ment legyen ; nem csak a házasságtörést tiltja, mely által azon lény, ki velünk szoros viszonyban van és szívünkkel mintegy összeforrott, nagy sérelmet szenved s nem elégedve meg azzal, hogy oly nagy gondot fordított életünk és létünk fentartá- sára és becsületünk megőrzésére — még vagyonúnkat is, amely azon javak között, melyekkel bírunk, csekélyebb értékű, gondozásába és védelmébe veszi, midőn rendeli, hogy tulajdonunkat senki el ne vegye, vagy el ne rabolja. Ez a czélja a hetedik parancsnak, melyben Isten így szól: »Ne orozz.« A szentatyák irataikban kimerítően szólanák a lopásról, mely a tárgyalásra oly bő anyagot szolgáltat; ezekre utalom olvasóimat. Tervemnek megfelelőleg csak arról fogok röviden szólani, ami a családapának útmutatásul szolgál arra, hogy minden igyekezetével azon legyen, hogy gyermekei szívét ezen gyilkos méreg, t. i. az idegen jószág iránt való vágyódás, meg ne fertőztesse, mert ez nem csak a léleknek, de gyakran a testnek is halálát okozza. Lopást az követ el, aki idegen dolgokat a jogos tulajdonosnak akarata ellenére eltulajdonít és magának megtart. A lopás szónak igen tág értelme van : majd titokban, majd nyíltan és erőszakosan követhetik azt el, mely utóbbi esetben tulajdonképen rablás a neve; mennél nagyobb az erőszak és az okozott sérelem, annál nagyobb igazságtalanság rejlik e tettben. Némely lopást és rablótámadást magánszemélyek ellen,
