Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

A fényüzési vágy különösen a nőknél. 265 következtében ez elgyöngülvén, ezen házi ellenségnek, mely nem más, mint saját testünk, ellenállani képtelen. Ezért is a gondos családatya gyermekeinek ne engedjen meg minden kényelmet és ne kényeztesse el őket. Ezt sok­félekép teheti. Midőn azonban a kéj legyőzésére szolgáló eszközökről tovább szólok, megemlítem, hogy a ruházatban való túlságos fényűzés gyakran nem jelentéktelen alkalmat nyújt a bűnre. Ámbár kis gyermekeknél még egyet-mást el lehet nézni, de semmikép sem szabad tűrni, hogy a gyermek, kit Isten szolgálatára s a haza hasznos polgárává kell ne­velni, arczát pirosítsa, fülfüggőket hordjon s haját fodoritsa, úgy, hogy kecses hölgyként illatszerektől áradozva s tetszetős, fényes öltözékben jelenjék meg a nyilvánosság előtt. Jobb volna néha még az előkelőbb gyermekeket is durva ruhákba öltöztetni, mintsem hogy valamely ártatlan lelket számtalan veszélynek tegyünk ki, melyeket itt egvenkint fölemlítenünk nem is lehetne. Gondolja meg az atya, hogy az emberen mindig a férfias erény sugarának kell visszatükröződnie. Ne hagyja tehát magát a nagy tömeg példája által félrevezettetni és ne fogadja el azon mentségeket sem, melyeket közönségesen felhozni szoktak: »Ilyen a szokás ; a divat így követeli« s más efféléket. Az okosság egybekötve Isten félelmével s a mi Urunk Jézus Krisztus törvényével legyen minden cselekedetének zsinórmértéke ; ne a nagy tömegnek, hanem a hasonrangúák legtiszteltebbjeinek eljárását kövesse. 94. FEJEZET. A fényüzési vágy különösen a nőknél. Czélom, miként már mondottam, az, hogy a szülők ama tanácsokat, melyeket a fiúk keresztény nevelésére vonatko­zólag adtam, bizonyos tekintetben a leányok nevelésére is alkalmazzák, mert azok épúgy illenek ezekre is. Midőn azon­ban épen a hiú piperézésről, ezen, leginkább a nőknél ural­kodó visszaélésről szólok, időszerűnek tartom néhány különös észrevételt tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom