Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
246 Második könyv. 84. fejezet. végre is igazat adnak nekünk, mert, mint egy német közmondás tartja, az idő az igazság próbaköve. Azért legyünk készek a megbocsátásra s egyúttal örömünket leljük abban, ahelyett hogy túlságos érzékenyek és ingerlékenyek lennénk. Ha adásról és vevésről van szó, amiből gyakran kellemetlen pörlekedések származnak, ne legyünk követelésünkben oly nyakasok. Jobb néha egy kis veszteséget szenvedni, csakhogy a békét és barátságot felebarátunkkal fentartsuk. Igaz, valamit kell adni a vagyonra ; de nem oly mértékben, mint ez manapság történik. Sokszor nagy nyereség néhány krajczárt elveszteni, hogy ezáltal felebarátunk szeretetét biztosítsuk. Üdvös, szokta mondani egy bölcs, valamit engedni s jogainkból valamit feláldozni, hogy békében élhessünk ! Egyszóval, mutassa meg az atya gyermekeinek, hogy, ha nagyra kell becsülnünk jó hírnevünket az emberek előtt, akik csalatkozhatnak, még több értéket kell annak tulajdonítanunk Isten előtt, aki sohasem csalatkozhatik. Továbbá soha sem szabad hiú emberi tekintetekből Isten törvényét áthágni vagy azt nem teljesíteni. Ne nézzünk arra, vájjon a világ nem fog-e bennünket megszólani vagy kinevetni, hanem emlékezzünk sz. Pál apostol szavaira : »Nekem legkisebb gondom, hogy tőletek ítéltessem, vagy az emberi törvénytől«1) s más helyen hozzáteszi : »Ha még az embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem volnék.«2) 84. FEJEZET. Ne legyünk túlságosan gyanakvók. Talán az ötödik parancs fejtegetésében túlságosan is hosz- szadalmas voltam ; de könnyű belátni, hogy néhány szóval nem lehet róla behatólag szólani, ha meggondoljuk a nagy és gyógyíthatatlan bajokat, melyeket a harag, a barbár vérontás és a hamis becsületnek az emberektől annyira tisztelt ') Kor. I. 4, 3. 2) Gal. 1, 10.
