Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

240

Második könyv. 81—82. fejezet.

letették: mégis épen azon hősiesség által, melynélfogva Isten iránti szeretetből meghaltak, annál nagyobb tiszteletet vívtak ki maguknak, minél nagyobb volt állhatatosságuk és erősebb hitük, melyet dicső haláluk napján tanúsítottak. A valódi tisztelet az erény jutalma; s a valódi erény nem mások ítéletében áll, ez épen oly kevéssé függ attól, mit tesznek vagy mondanak az emberek, mint a bűn ; különben az következnék, hogy az ember aszerint lenne erényes vagy bűnös, amint mások cselekedetei jók vagy rosszak. Ez azonban nem úgy van, hanem mindenkit saját tettei tesznek erényessé, ha azokat tiszta szándékkal s Isten iránti szeretetből viszi végbe. Avagy nem a legnagyobb igazságtalanság, sőt képtelenség volna-e, lia valaki, miután 30 vagy 40 éven át erényesen élt, másnak gonosz tette által elvesztené becsületét ? Maguk a bölcsészek azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy jobb szenvedni, mint mást megbántani. Mert aki mást megbánt, az jogtalanul cselekszik, a jogtalanság pedig bűn s a bűn szégyent von maga után ; mert nincs aljasabb és szégyenletesebb dolog a bűnnél. Ugyanazon bölcsek egyedül az ész világánál jól felfogták, hogy nemes lélek tulajdona, kerülni más megbántását: s ezt nagylelkűségnek nevezték. Véleményök szerint nincs nagyobb győzelem, minta harag megfékezése és az önuralom. Az ész és tapasztalat egyaránt bizonyítják, hogy épen a gyönge asszonyok és a félénkszivűek a legboszúállóbbak.

Igyekezzék az atya nemes és nagylelkű érzést önteni gyermekeibe, hogy az erény törvényei szerint intézzék életüket. Ha valaki irigységből vagy gyűlöletből jó hírnevöket megtámadja, csak nevessenek felette,, mert tetteik megfelelnek neki s rábizonyítják a hazugságot s a rösszakara- tot. Ha azonban a szemrehányás igaz, nincs okuk az ócsár- lóra haragudniok, hanem fordítsák haragjukat inkább saját hibájuk ellen s az ellenség megszóló szavait baráti figyelmeztetésként fogadják. Ez azon előnyök egyike, melyben ellenségeinktől részesülhetünk. Néhány pogány történetiró megmutatta, hogy az ellenség nekünk néha többet használ, mint a jó barát. Rosszakaratában oly éles szemmel vizsgál