Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
234 Második könyv. 78—79. fejezet. hatatlanságukban újabb és újabb követelésekkel lépnek elő. Később lassankint oly nyakasan ragaszkodnak saját akaratukhoz, hogy mihelyt valamit tőlük megtagadunk, azonnal boszúsak és haragosak lesznek. Ne teljesítsük a gyermekek akaratát, hanem törjük meg s ne engedjük, hogy mindent kicsikarjanak. Készségesen és tanulékonyán engedelmeskedjenek anélkül, hogy elkedvetlenednének vagy nemtetszésöket nyilvánítanák, hasonlóan a jól idomított csikókhoz, amelyek a lovász legkisebb érintésére egész könnyedén bármely irányba terelhetők. Ezen éber gondosságot különösen a nemes és gazdag családoknál kell érvényesíteni. Mindaz, ami őket körülveszi, a gőg és büszkeség szellemét táplálja bennük: így a finom ruhák, a házi kényelem, a nagyszámú szolgák, a szeretetteljes bánásmód és hízelgések s az a körülmény, hogy minden kívánságuk könnyen teljesül. Ha már gyermekies szeszélyükből kivetkőztek, a korban növekedve oly uralomra vágyók lesznek, hogyha legkisebb intésükre nem engedelmeskednek nekik, azonnal haragra gyúlnak, szitkozódnak s a cselédek és mindazok előtt, kik szolgálatukban vannak, kiállhatatlanokká lesznek. Azért még a kellő időben reá kell őket szorítani, hogy engedelmesek legyenek s elégedjenek meg azzal, amit kapnak, a dolgokat ne olyan nagyurasan kérjék, hanem szegényen és módjával, azt készséggel visszaadják, ha atyjuk vagy anyjuk kéri tőlük s békével tűrjék el, ha nem teljesítik mindig akaratukat. Ha azután a gyermekek értelme jobban kifejlődött, meg kell nekik világosan mutatni, milyen utálatos a féktelen harag ; a bölcsek azt rövid őrültségnek nevezik, mert a heves haragtól felgyúladt ember értelmének használatát elveszti. Hasonló lesz az őrjöngő bolondhoz ; arcza kigyúl s vérveres lesz, szemei szikráznak, mint a tűz, szája habzik, testével szokatlan mozdulatokat tesz, minden ok nélkül kiabál, olyanokat mond és tesz, amiket később,- ha a szenvedély tüze kialudt, keservesen megbán. A harag önmagában véve a kedélynek természetes szenvedélye, azért hasznos, sőt néha szükséges is azon czélból,
