Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
Mily nagy vétek a fölebbvalóknak gonosz rágalmazása. 223 termő szántófölddel, ha Istennek és az ő szolgáinak a tizedet és terményeik zsengéjét készséges szívvel felajánlják. Jól tudta ezt Salamon, azért így szólott példabeszédeiben : »Tiszteld meg az Urat jószágodból és adj neki minden terményed zsengéjéből és megtelnek csűreid bőséggel és sajtóid borral áradoznak.«1) Ámde mily távol van tőlünk az ily gondolkozásmód s menynyire elütünk őseinktől, a kik adományaikkal oly nagyszerű templomokat és kolostorokat építettek! A mi szerencsétlen századunkban mintegy általános szomjúság és telhetetlen sóvárgás uralkodik az egyház javai után. Nem az én feladatom, hogy itt bőven fejtegessem, mennyire visszatetszik az ilyen eljárás Istennek és mennyi szerencsétlenséget hoz az községre és családra : nekem elég figyelmeztetnem a családatyákat, hogy legyenek meggyőződve ennek igazságáról és véssék bele jól gyermekeik elméjébe is, hogy minden jogtalanul birtokolt vagy elrabolt egyházi vagyon pokolbeli tűz, amely fölemészti a többi birtokot és a melyben lélek és test örökké égni fognak. 72. FEJEZET. Mily nagy vétek a fölebbvalóknak és különösen a lelkipásztoroknak gonosz rágalmazása. Az elöljáróknak, különösen pedig a lelkipásztoroknak rosszakaratú megszólása, rágalmazása és az ellenük való zúgolódás által nagy bűnt követünk el. Nagyon sokan köny- nyen esnek ezen bűnbe és ezáltal súlyosan megbántják az Istent. A régi törvény a következő határozott szavakkal tiltotta meg e bűnt: »Diis non detrahes, et principi populi tui non maledices« ; vagyis : »Az istenekre semmi rosszat se mondj s ne átkozd a te néped fejedelmét.« Az istenek alatt a lelkipásztorokat értjük hivataluk és méltóságuk magasztossága miatt. Ebből kitűnik, milyen hódolatteljeseknek és >) Példab. S, 10.
