Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
216 Második könyv. 69. fejezet állott ki azok szülésénél s mily türelemmel és szeretetteljesen viselte a legnagyobb nehézségeket és fáradalmakat, hogy azokat feltáplálja és fölnevelje ! Szóval, sohasem volnánk képesek kimerítően felsorolni mindazon okokat, melyek bennünket az atya és anya tiszteletére köteleznek. Bennük Istennek mintegy élő képmásait és helyetteseit kell tekintenünk, akiről az apostol mondása szerint »minden a t y a s á g n e v e z t e t i k mennyekben és a földön.«1) 69. FEJEZET. Az atya és anya tiszteletének különböző módja. Méltányos kötelesség tehát, hogy a szülőket minden módon tiszteljük. Erre vonatkozólag pedig megjegyzendő, hogy ez a tisztelet bizonyos külső jelek által nyilvánulhat, pl. azáltal hogy jelenlétükben egyenesen állunk, hogy kalapunkat leveszszük és őket üdvözöljük. Ez a tisztelet azonban egyéb dolgokra is kiterjed. Nagy megtiszteltetés az atyára nézve a fiúnak engedelmessége. Ha a fiú atyja parancsait készséggel teljesíti, ha tanácsa által vezérelteti magát, ha minden dolgot atyja jóváhagyására s megerősítésére bíz, tiszteletet tanúsít atyja iránt. A fiú tiszteli atyját, ha érte Istenhez imádkozik, ha jó hírnevéről gondoskodik, ha őt minden szükséges támogatásban részesíti. Tiszteli őt, gyermeki szeretettel és türelemmel viseltetvén iránta, ha az gyarlósága vagy öreg kora következtében, ami már magában véve valódi betegség, kedvetlen és boszús. A jó gyermek különösen élete utolsó napjaiban tiszteli atyját, mikor az a leggondosabb ápolásra szorul s a világot elhagyni és Istenhez visszatérni készül. Ilyenkor minden áron l) Efez. 31 15
