Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Jegyzői jelentés.

ély vallási meggyőződés s lángoló hazaszeretet szülték e kisded kört, ezek írták iskolánk zászlójára a lelkesítő jelszót : »Istenünkért és hazánkért!« Munkálkodni Istenért, »akiben élünk, mozgunk és vagyunk« s munkálkodni édes hazánk érdekében, amelyről oly szépen mondja Vörösmarty: »bölcsőd az s majdan sirod is, mely ápol s eltakar« ! E magasztos czél lebegett iskolánk előtt mindig, ezért lelkesedtek jeles emlékű elődeink, ennek megvalósításán fáradoztunk mi is, amennyire csekély erőnktől tellett. Hogy mennyire töltöttük be ama hivatást, mely iskolánk elé tűzetett, azt megítélni nem vagyunk hivatva ; azt azonban mondhatjuk, hogy ugyanaz a magasztos szellem, az a nemes lelkesedés hatja át iskolánkat ma is, amely ötven év előtt. S hogy ez csakugyan így van, arról meggyőz bennünket ez évi működésünk rövid áttekintése.

Iskolánknak ez évbén 41 rendes tagja volt. Munkálkodásunknak színtere a gyűlések voltak ; ezeken értesültünk az elnök útján iskolánk külső ügyeiről, ezeken olvastattak fel a dolgozatok s a bírálatok. Tartottunk pedig 25 rendes, 10 rendkívüli s 4 bizottsági gyűlést.

Önművelődésünkre irányuló belső munkálkodásunk főképen a vallási irodalom terén mozgott, de az irodalom más ágait sem hagytuk figyelmen kívül. Beérkezett összesen 66 dől-