Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
A dajkák. 81 mondhatunk, hogy itt két szélsőségtől kell őrizkednünk ; t. i. egyrészt, hogy a testet ne neveljük túlságos keményen s durván; másrészt, hogy azt el ne kényeztessük. Az első egyoldalúsággal azon népeknél találkozunk, melyek gyermekeiket mindjárt születésük után jéghideg folyóvízbe mártják s egyébként is úgy bánnak velők, mintha nem is értelmes embert, hanem ökröt vagy lovat nevelnének. A másik szélsőségbe ellenben azok esnek, kik téves szeretetből gyermekeiket annyira elkényeztetik, hogy egy kissé zordabb időjárás mindjárt megárt nekik; egész közönséges esőtől vagy széltől s a legkisebb légváltozástól megbetegszenek, -sőt mi több, gyakran sírba is dőlnek. Ha pedig fel is nőnek, rendszerint mégis csak egész életökön át oly véznák s erőtlenek maradnak, hogy családjuk, barátaik s hazájuk tőlük vagy keveset, vagy semmit sem várhatnak. Minthogy az ember nem csak önmagáért, hanem másokért is létezik e földön s mivel e nyomorult élet útain mindenkinek, még a leggazdagabbnak s legelőkelőbbnek is, mindenféle nehézséget, fáradalmat kell kiállania, azért szükséges a testet már gyöngéd ifjúkorában is munkára s nélkülözésre szoktatnunk, de mindig a kellő elővigyázattal s mérséklettel. Mindenesetre valamivel keményebb s szigorúbb nevelés jobb a kényeztetőnél, nemcsak a már felhozott okoknál fogva, hanem azért is, mert a léleknek nincs az erények útján nagyobb akadálya s konokabb ellensége, mint maga a test, ha az puhán volt ápolva s nevelve. 36. FEJEZET. A dajkák. A nevelés czélja ugyan inkább a lélek, mint a test képzésében áll. Csakhogy ez a két alkatrész, melyből az ember össze van téve, oly benső összeköttetésben áll egymással, hogy néhány szót a testi nevelésről is szükséges szótanunk. Nagy tudományú s tapasztalt férfiak állítják, és pedig, ha a dolgok rendes folyását tekintjük, nem alap6 Munkálatok. — Antoniano : Kér. nevelés.
