Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél

nyékukat, a vadnépeknél jelennek meg a legkirívóbb színekben. Épen nem teremtményei ezek, miként azt hitték, az animizmus- nak, vagy elfajulásai a képzelő erőnek, mely épen gyermekkorában szívja magába legdúsabb táplálékát a természet emlőiről, és miután anthropopatikus felfogásának megfelelőleg abba életet és lelket lehelt, az így személyesített természeti erőket is részben rémalakokká- változtatja ; inkább az érzékfeletti összeköttetés után való félrevezetett vágyódásban rejlik mélyen fekvő forrásuk. Eme vágyódás ép oly élénk és általános, mint a sokoldalról fenyegetett létért való küzdelemben a segély szükségének érzete.

A »vadember« nemcsak a zivatar dörgésében és a szél sü- völtéséb.en, hanem a patakok csörgedezésében s a falevelek suttogásában is szellemek hangjait véli hallani. És épen ezért egész törekvése oda irányul, hogy ellenvarázslat alkalmazása által ne csak a gonosz szellemektől, melyek éj idején garázdálkodnak különös szeretettel, és ne csak az ily szellemekkel szövetségben álló, akár üzletszerű, akár alkalmi varázslóktól legyen megvédve, hanem hogy egyik-másik szellemben hű barátra találjon, kinek láthatatlan oltalma alatt egyéniségét a fenyegető természeti erők ellen megvédeni, sőt a létért való küzdelemben támadólag fellépni, bosszút állani és mindennemű megtorlást sikerrel gyakorolni képes legyen.

Sőt azt sem veti meg, ha a gonosz szellemekkel jó viszonyba léphet. A szellemeknek, kiknek hatalmas szavát a mennydörgésben s a vihar tombolásában hallani véli, oltárokat emel, hogy haragjukat megszelídítse, sa legjobbat, amivelbir, még saját testét és vérét is feláldozza, csakhogy őket megengesztelje. A gyermek nem csak játszik, hanem beszélget is bábujával, kérdéseket és feleleteket ad szájába és megdorgálja, ha valami baj éri, jóllehet maga okozta azt. így a szellemi fejlődésnek még csak gyermekkorában élő embernek is megvan a maga bálványa, melyet nem valamely neki jót akaró szellem puszta képének tart, vagy szimbólumának, hanem abban a hitben ringatja magát, hogy azt a szellem valóban megszállva tartja ; mindamellett a bálványimádóknál is az istennek és szellemnek a bálványképhez való viszonyáról nézeteltérések uralkodnak. A vadember bál-