Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél
L A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél. szellemekben való új hit, mint már megjegyeztük, nem a divat véletlen szeszélye, sem a divatos kor szellemének egyik elszigetelten nyilvánuló tévedése, hanem ama fonalcsomónak folytatása, melynek szálai a népek gyermekkorába vezetnek vissza. Épen ezért mulhatatlanúl szükséges, hogy a dolgot, alaposabb megérthetés czéljából, történelmi s nép- ismei szempontból vegyük tárgyalás alá. A halottidézés a pogány varázslás egyik ágát képezi s ép oly általánosan el van terjedve, mint maga a bűbájosság mestersége, a melyet s i r J o h n Lubbock1) joggal »egyetemesnek« nevez. Valamennyi pogány népnél az egész vallási rendszer legsötétebb pontját, de egyszersmind jelentős elemét képezi ez, különösen a félművelt népeknél, úgy hogy Hegel az utóbbiak vallását határozottan a bűbájosság vallásának nevezi. S a mily általános annak gyakorlása, ép oly egyetemes az erejéről táplált hit is, melyet úgy tekintenek, mint a szellemvilággal folytatott bizalmas viszony kifolyását. A szellemekkel barátságban élő egyének * ') Die Entstehung der Civilisation und der Urzustand des Menschengeschlechtes. Deutsch y. A. P a s s o w. Jena, 1875. 198. 1.
